Szerző

Németh Zita

Életkor: 32 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 188 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Németh Zita

Évgyűrűk

Hallgatom a térben zúgó falak
hogy csikorogtatják az éles szavak
fülcimpám hegyén megnyúl a visszhang
gondolatimmal karba öltve fonnak.
Már a foszlányban élénkül a szín
megidézve ottan mily édes a kín
lepergett homokszemben ragyog
- mint karcolt tükörképben - a büszke "Én".
Még ráncokban bujdosott a mosoly
szikrákat sosem szórt a szem - bár komoly -
s mint hernyó burokban várt Napot
hol szabadságból ízlel akár a moly
mi most üres sarkokban nesztelen
ott körözve port kavar fel esztelen
bújától nem fáj feje - tér övé -
mily hatalommal bírhat ki értetlen.
Elmúlásba temetett világom
tudás fáján nyíló gyönge virágom
szabad lég mérgét szirmába issza
száraz gyökereiben vízre szomjazom.
A tér kitaszít a szó halkuló
foszlány - mint vízkép - gyűrűkben haldokló
fakó falak csendje nyomja lelkem
s bár szabad vagyok mégis csak halandó.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zitus28(szerző)2017. október 21. 20:25

@feri57: Köszönöm szépen kedves Feri.

feri572017. október 20. 17:46

Nagyon szép versedhez Zita
Elsőnek gratulálok
Szívvel

Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom