Csak hallgatok...

Van, hogy ijesztő csend borul a tájra,
de csak hallgatok.

Sokszor súlyos lakat tapad a szájra,
ezért hallgatok.

Nézem, ahogy elszökik a sötét a másnap hajnalára,
így hát hallgatok.

Kéz nyúl felém, s a szívemet kitárja,
de még hallgatok.

2017. október 17.

Magány

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

kittimoo 2017. október 23. 00:30

Nagyon szép vers! Pontosan szavakba öntötted hogy mit érzek és köszönöm hogy elolvashattam a gyönyörű sorokat!

feri57 2017. október 21. 15:35

Nagyon szép magányversedhez Éva
Szívvel gratulálok.

Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom