Szerző

Millei Lajos

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 368 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Hajnal-, kati68, Kicsikinga, Metta, Pflugerfefi, 2 láthatatlan tagunk

Millei Lajos

Létem íve vagy

1
Álmaimban visszatérsz még néha,
a nyár mosolyát hozod el nekem,
s érzéshegyem málló maradéka
elmémre hull, hát eltemetkezem.

Látom, amint felragyog az arcod,
és fényvillámot szór a szép szemed,
ívével a szívfalamra varrod,
hittél engem, míg telt az életed.

Kutattál, a világot bejártad,
s míg megkóstoltál ezer keserűt,
szüntelen csak azt az egyet vártad,

mely mézszóval hint lelkedre derűt,
kóboroltál, s nem fáradt a lábad,
mert szomjaztad a legtisztább nedűt.

2
Elhitted, a hangosak hazudnak,
s némák közé búvik a hallgatag,
a szópillérek sosem lazulnak,
ha vágyhabarcs köt össze falakat.

Betűkből a szavak úgy épülnek,
mint hegyek közt a karcsú viadukt,
s a hangosak, ha reá kerülnek,
majd kettéhasad alattuk az út.

A halkak húrján igazság zenél,
és csöndben bár, de folyvást áramol,
hisz nem néma, ki lelkével beszél,

az imádság is önmagunkban szól,
s ha nem fúj mindig kerge szembe szél,
a suttogást is megértik majd jól.

3
Álmaimban felragyogsz még néha,
hisz álom dajkál minden életet,
az ébrenlét létünk ivadéka,
eltaszítja az álomszép kezet.

Ő nem hisz varázsban, kéjben, bájban,
a Sors ostorát csattogtatja ránk,
havat fúj a legtikkasztóbb nyárban,
s ha lelkünk megfagy, csak a mi hibánk.

A mi hibánk, hogy meghajlít a lét,
mi hibánk, ha a közöny ünnepel,
bár rendre vágna bennünket a vég,

bár törnénk inkább száz darabra el,
ha ajkunkról a legszentebb igét
nem repítjük a felhők fölé fel.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2017. október 25. 00:31

Törölt hozzászólás.

deakeva2017. október 23. 08:41

Ma különösen jól esett olvasnom e szépséget! Éva

Rozella2017. október 22. 23:54

Szépséges sorok, gyönyörű ívét rajzoltad az életnek, összetartozásnak szerelemnek...köszönöm, élmény volt! Szeretettel, szívvel, Róza

Metta2017. október 22. 20:11

Csodás kéoek,gyönyörű sorok!
Szívvel,szeretettel olvastam.
Margit

dufmar2017. október 22. 19:33

Jól megírt vers, tetszik a szonettkoszorú.

Pflugerfefi2017. október 22. 17:41

Ismét lenyűgöző szonetteket hoztál!
''A halkak húrján igazság zenél,
és csöndben bár, de folyvást áramol,
hisz nem néma , ki lelkével beszél,''
Mennyi szépséget, mennyi igazságot hordoznak gyönyörű soraid
Költői képeid varázslatosak!
Nagy szívvel, gratulálok! Feri.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom