Kóbor kutyához...
Csak kenyeret koldult,
Félelmében mordult,
De kővel dobták meg,
Jutalma az ütleg,
Rühes bundában fázott,
Egy meleg zugra vágyott...
Simogató kézre,
Hogy valaki vegye észre,
Kinek hűen szolgálna,
Kit örömmel hazavárna,
Köszöntené farkcsóválva...
Mert nem lenne többé árva,
Most elkopott talppal
Utat rója éjt s nappal,
Kit a sors úgy hajszol,
Élelemért harcol,
Szánakoznak rajta...
Vajon milyen fajta?
"Csak egy korcs", mondják,
Arcukon fásultság,
Emberek, segítsetek!
Lelketekből merítsetek!
Szívetekben irgalommal
Nézzetek rá bizalommal!
Lehetne egy örök barát,
Ha jutna neki igaz család,
Jusson eszetekbe:
Ő is Isten teremtménye!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
CsIbi(szerző)2017. november 4. 05:50
@feri57: Köszönöm Feri!
feri572017. október 24. 18:25
Szomorú versed
Szívvel olvastam
Feri
CsIbi(szerző)2017. október 24. 15:09
@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen!
SzaipIstvanne2017. október 24. 10:56
Kedves Ibolya, remek verset irtal. Igen ok is Isten teremtmenyei. Szivet hagytam. M.