Szerző
Radziwon Éva

Radziwon Éva

Életkor: 22 év
Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 198 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Demonboy20, Motyo01, schmidtlivi, 2 láthatatlan tagunk

Radziwon Éva

Azt hittem, csak szünet lesz a világban

Így visszanézve nem is olyan furcsa.
Így, az egész végkimenetelét tudva,
Már nem is találom szokatlannak
Azt a tavaly nyári kedd délutánt,
Mikor elmondtad azt a mondatot.
Akkor azt hittem, majd folytatod,
Hogy vicc volt a mondat, nem is úgy van,
És nevetsz majd azon, hogy én elnémultam.
Akkor azt hittem, egy mondattal nem érhet véget a világ.
Azt hittem, hogy csak szünet lesz a világban,
Nem is gondolkodtam végben meg elmúlásban.

Most visszanézve nem is olyan furcsa,
Ahogy a szemöldököd lassan felfelé húzva
Vártad, hogy reagáljak.
Vártál egy mondatot tőlem,
Vagy talán nem is vártál semmit,
De nem baj, mert akkor én nem is tudtam volna mondani semmit.
Egy fél mondat se jutott az eszembe,
Csak álltam, és könnyek szöktek a szemembe,
Pedig nem akartam sírni,
Nem úgy, hogy te is ott vagy, mert az egy kicsit szégyen.
És a szégyen egy olyan foltot hagy
Az emberen, amit nem lehet lemosni,
Én sem tudtam.
Ágnes asszony vagyunk mi, én meg a foltom.

Most így visszanézve nem is olyan furcsa,
Nem is olyan fagyos az az utca, mint ahogy akkor éreztem.
Akkor megfagytam.
Hideg volt, hideg, és én hagytam,
Hogy fussanak a lábaim,
Ha már az ajkam nem mondott mondatot,
És a szemeim sem akartak szárazak
Maradni.
Akkor ki akartam a világból szaladni.

Visszanézve talán egy kicsit mégiscsak furcsa,
Ahogy ott vagyok én és a foltom, futva,
Te pedig csak állsz ott
Felhúzott szemöldökkel,
Mintha nem ért volna véget a világ.

Úgy álltál ott,
Mintha nem is ért volna véget
A világ.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Demonboy202017. október 30. 23:25

Szívvel gratulálok a nagyszerű versedhez :)

schmidtlivi2017. október 30. 21:03

Vica!
Igen, visszatekintve az óriási csalódások fájdalma enyhül, fakul...
Tetszik, hogy iróniával tudsz visszanézni :) tehát túlléptél, elengedted... A vers kerek, egész, jó ritmusa van... Ügyes vagy!

Nagy szív jár Neked!

Livi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom