Szerző

Iberhardt Attila

Életkor: 43 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 295 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Iberhardt Attila

Kerestelek

Elindultam...
Halkan... Csendben.
Őszi falevelek suttogtak talpam alatt
Megannyi különös mesét.
Moha lakta sírok közt értem el célom,
Hol nyugszik valaki, kit oly rég láttam.
Szervusz, testvér, szóltam hangtalan.
Olyan halovány arcod ennyi év után.
Kerestelek. De mennyit, elmúló időm során.
Tán egyszer összefutunk.
Találkozunk még valahol.
Vár majd ránk sok jóbarát.
Kik majd velünk verik fel az út porát.
Tudom, nem vagy itt.
A te lelked nem nyomja e nehéz föld.
Odafent egy fodros felhő rejtekéből
Kíséred utam... mert én még élek!
Isten veled, testvér,
Mint annyiszor a sok év alatt.
Veled leszek még, remélem, egy boldog nap alatt.
Viszlát, Testvér és Jó barát.

Testvéremhez, aki már 12 éve nincs velem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Perem_2017. november 30. 07:04

Nagyon szomorú.

diana88882017. november 2. 16:30

Gyönyörű megható vers!
Szívét hagytam
Üdv : Diana

Motta2017. október 31. 09:31

Szép emlékezésedet szivvel olvastam
Motta

lejkoolga2017. október 31. 05:23

Gyönyörű búcsúvers, kedves Attila!
Meghatóan szép!
Szeretettel hagyok szívet: Olgi

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ