Szerző

Tóth Marianna (banattanc)

Életkor: 54 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 144 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Tóth Marianna (banattanc)

Titok

Titkot mondok, Terka titkát,
Pletykám elbírja a tintát,
Szép kun leány, nagyon szegény,
Róla szól most ez a mesém.

Cselédsorban ifjú lányka,
Táncmulatság minden álma,
Jóhiszemű, dolgos gyermek,
Néha-néha igen cserfes.

Úri népnél vászon tiszta,
Nem vágyódik szíve vissza,
Lelkén átjár boldog béke,
Csillagmosoly minden éke.

Szép szüléje féltő gonddal
Szembeszegül minden folttal,
Tisztességen szenny nem eshet,
Asszonykötény mindent elfed.

Naiv pára könnyen hiszi,
Földesura táncba viszi,
Táncba, ráncba, vad románcba,
S végül bennmarad a pácban.

Lány szégyene szíve alatt,
Bujdokolni messze szaladt,
Szerelmüknek vadvirága
Készülődött rút világra.

Gyorsan elmúlik a tavasz,
Nyár is, ősz is csak egy arasz,
Méltóságos uram tanul,
Régi bajra fátyol borul.

Tekintetes Urunk örül,
Boldogságtól majd elröpül,
Örömhíre szép napsugár,
Felesége gyermeket vár!

Ballépésnek nincs emléke,
Csendesedik falu népe,
Asszonya is rég megbékül,
Úri gyermek útra készül.

Egykettőre eljön a nap,
Új anyához orvos szalad,
Fehér gyolcsban fiúgyermek,
Bölcsőben ring, mint egy herceg.

Haj, de átkos balsejtelem,
Kisded mellett bába terem,
Karján néki is egy gyermek,
Gyolcsba kötve, mint egy herceg.

Csöppnyi élet, minden vonás,
Hasonlóak, mint két tojás,
Dunyha alatt szépen, csendben
Szenderegnek mind a ketten.

Mári bába halkan mondja,
Igazságát könnyen osztja:
Árván maradt piciny gyermek,
Jó testvérek együtt lesznek!

Ház urában megfagy a vér,
Asszonysikoly égig elér,
Ijedt szóra nyílik ajka:
"Anya lettem, és nem dajka!

Édes Isten! Melyik enyém?
Büntetésnek igen kemény!"
Választ emez meg sem várja,
Párnák közt marad az árva.

Ismét elmúlik a tavasz,
Nem marad más, csak a panasz,
Asszony egyre férjét kéri,
Mondja el az `igazt` néki.

Két fiúcska nevetése
Bánkódást visz feledésbe,
Együtt nőnek úri sorban,
Hasonlítnak egyre jobban.

Kisgyermekből legény lészen,
Feledik a bajt is régen,
Apjuktól csak anyjuk kérdi,
Melyik övé? Nem is érti...

Múlik idő, pereg gyorsan,
Békeidő telik zordan,
Ám levél jön parancsszóra,
Gyűlik a nép harangszóra.

Kiskatonák hadra készen
Várakoznak kinn a téren,
Háború jön, nincs már remény,
Harcba indul mindkét legény.

Anyjuk zokog, ismét kérdi,
Melyik övé, most sem érti,
Immár kettőt ölel karja,
Gyönge lelkét bánat marja.

Apjuk szíve értük remeg,
Jeges fronton kinn a sereg,
Mindkettőért mond egy imát,
Várja haza mindkét fiát.

Közben eltelt egy év, kettő,
Frontról levél egyszer sem jő,
Háborúnak lassan vége,
Országok közt ismét béke.

Rossz idő mind jóra fordul,
Hősökért a harang kondul,
Anyai szív egyre dobog,
Ajtón kiskatona kopog.

Hősök hazatérnek végül,
Egy... csak egy jön, fivér nélkül,
Anyja boldog, s már nem kérdi,
Mondják el az igazt` néki.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Shanti72017. november 3. 19:54

Gyönyörű vers és történet!

m.falvay2017. október 31. 20:26

Csodálatos történet , szépen megírva
Szívvel olvastam Miki

jade10232017. október 31. 14:10

Megható,szép történeted szívvel olvastam!
Margit

Mary052017. október 31. 10:51

Kedves Marianna !
Magával ragadó ,gyönyörű szép balladádhoz szívvel ,szeretettel gratulálok !
Köszönöm az élményt !
Marika

Motta2017. október 31. 10:50

Szépen megirt történet.
szivvel olvastalak
Motta

lelektunder2017. október 31. 10:47

Kedves Marianna megható történetet írtál le és igencsak elgondolkodtatót. Szívvel, szeretettel olvastalak! Ági

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ