Szerző

Albert Zsolti

Életkor: 119 év
Népszerűség: 65 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 120 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Albert Zsolti

A pusztulás szimfóniája

Dalra fakadnak az éhezők
a széteső mohás föld alól,
s felhőpapucsban menetel
a féreg fába szorulva rég,
s ordítva fejszével gyalul,
s dalolja, jajongja mindenét.

Korhad a fa, fáradtan földre dől,
gödörbe ássa a nyár gyönyörét,
sovány tenyerek ölelik halálra.
Szürkére taposott virágok
lenyesett fejjel száraz térdeken
borulnak a pusztulás tornya elé,
várnak a szélben az utolsó táncra.

Ködbe veszett halk tövismezőn
lépdel, bogáncsbokrok fésülik,
szakállán millió eltűnt erdőlakó,
és sárosan ragyogó országút,
zokogva pislogó sárga autólámpa,
s a földbe rohadó, lehullott gyümölcs
jövő nyárra ébredő álma.

Lemossa a színeket rideg esővel,
s csak a fekete és fehér hangú
billentyűn, égig fagyott húrokon,
markába dermedt kürtön riadóz.
Késő. Az ajtó nyitva maradt,
s betette lábát már rég a fagy,
itt nyugszik szívemen, ingem alatt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalokisanyi12017. november 9. 21:42

Halál amerre jár mindent lekaszál, de követi a megújulás, aminek nyomában új élet terem.
Remek alkotás.
Gratulálok!
Sanyi

Zsoltii(szerző)2017. november 4. 12:07

Kedves @Gudny: @Golo: @feri57: @rojamsomat: @maxika: @schmidtlivi: @Csendhangjai: !

Őszintén hálás vagyok kedves szavaitokért, és köszönöm a figyelmeteket. Baráti üdvözlettel: Zsolti!

Törölt tag2017. november 3. 08:09

Törölt hozzászólás.

Golo2017. november 2. 09:14

Korhad a fa, fáradtan földre dől,
gödörbe ássa a nyár gyönyörét,
sovány tenyerek ölelik halálra.
Szürkére taposott virágok
lenyesett fejjel száraz térdeken
borulnak a pusztulás tornya elé,
várnak a szélben az utolsó táncra.

Rideg valóság költői kápekkel bemutatva.

Szimbolikus versedhez szívvel és szeretettel gratulálok, kedves Zsolti.

Radmila

feri572017. november 2. 08:46

Szomorú, szép alkotás Zsolti
Gratulálok
Feri

rojamsomat2017. november 2. 07:46

Nagyszerű versednél szívet hagyok,,,,,,Tamás

maxika2017. november 1. 20:48

A korod ellenére, remekül írsz!
Albert

schmidtlivi2017. november 1. 19:39

Hú, beleborzongtam, annyira jó...
Szívvel... meg egy nagy öleléssel, hogy engedjen a fagy az inged alatt :)
Lívi

Csendhangjai2017. november 1. 19:26

Ja, és egy figyelőddel több lett.:-)

Csendhangjai2017. november 1. 19:26

Tehát az ősz halála.... Igen, valóban ilyen, de majd visszaköszön egy másik évszakba.
Műved nagyon tetszik!
Szívvel:
Klára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom