VikincA

A reménytelenséghez

A remény, mely sosem adja fel,
A remény, mely sosem csügged el.
A remény, ami mindig ott lappang valahol.
A remény, mi kecsegtet, s erőt adó.

A remény maga a halál:
Mi felemészt és megöl.
A remény maga az élet:
Mi kecsegtet és feltölt,

Háborús időkben a remény tart életben.
Remény, mely nem lehet véletlen.
Hisz a remény az maga a halál,
Reményeddel tudom, soha nem bántanál.

Ki mondja, hogy a halál a vég,
S a születés a kezdet?
Ebben a szörnyű életben
Talán nincsen véletlen?

A remény megsiratta
A szeretetet, bátorságot s kitartást.
Végül vett egy nagy sóhajtást
S tovább állta a megpróbáltatást.

A remény nem halhat meg utoljára, mert az halhatatlan.