Szerző
Keresztes Szabolcs

Keresztes Szabolcs

Életkor: 36 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 632 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. június 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Keresztes Szabolcs

Fájdalmasan bódító

Korán hagytam el felnőtt gyermeklelkem,
Mert nem az a fény világította meg szememet,
Vakon jártam a világban, nehogy meglássalak,
Fájdalmasan hívogató kínzó szeretet.

Cérnát fűztem szemhéjaim nedves ajkai közé,
Pamutot tömtem füleimbe s homlokom fölé,
Kezeimet megkötöztem és számat összezártam,
Nem sétáltam egyedül képzelt világod mögé.

Csak ültem és vártam egyedül, múló jövő nélkül,
Sodródtam a hajóddal, mit éneked hajtott jobbra,
Imbolyogtam tengereden beteges éhen, míg végül,
Rátaláltam álmom szövő édes kecses hangra.

Itt állsz előttem, de nem látom arcodat, cérna takar.
Hallgatom szavaid, pamut-tompa lágy csengésed.
Érintem tested, de a kötél karomba mély sebet kapar.
Nem sétálok egyedül képzelt világod mögé.

Nézz most rám, hogy lássam végre saját fényed,
Énekelj úgy nekem, hogy halljam újra kecses lényed,
Ölelj úgy, mikor a szeretet nem fáj egyedül,
Most már magamban őrizlek, mélyen... legbelül.

K. Nikolettnek

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Remorseless2009. június 20. 22:39

Nagyon jó vers, de nekem a cím tetszik a legjobban...ha nem tartozna hozzá ez a vers, szerintem akkor is bejelöltem volna kedvencnek...hm emberi furcsaság, mi?
:)

arqual(szerző)2009. június 6. 21:40

Köszönöm Marianna! :)

mezeimarianna2009. június 6. 15:23

Szép!!!Tetszett!!!:)

arqual(szerző)2009. június 5. 08:16

Kata: Ahogy írtad, a cérna elvásott. Talán túl korán is, de a szemhéjakon ott marad a heg, ami mindig emlékezteti az embert honnan jött, miből-mibe tart.

szilvia009: Igazad van a vesszőkkel kapcsolatban, elhagyva párat újra elolvastam és lényegesen lendületesebb, nyomasztóbb. :)

Janow: Köszönöm! :)

janow2009. június 4. 21:04

Egyszerűen zseniális...

szilvia0092009. június 4. 19:43

Ha nem használtál volna ennyi vesszőt a sorok végén, akkor nem könnyed, hanem könyörtelenül szorongató, szinte már a mélybe rántó hangulata lenne, és nem illene rá az a jelző, hogy gyönyörű.
Így a jó, ahogy van! :)

19702009. június 4. 18:31

Szép és fájdalmas,s talán könnyed is...Könnyeddé teszi a felismerés,a megértés a miértekre...amikor azt mondjuk,nahát,de vak voltam. A cérna túl vastag volt,s ahogy lassan ''elvásott'',a szem látott,meglátta a fényt VÉGRE!Nagyon tetszett!Gratulálok Szabolcs!
Szeretettel:Kata

arqual(szerző)2009. június 3. 22:19

Köszönöm! :) Justice örülök, ha némileg tudtál vele azonosulni bár érdekes, hogy Te ''fájdalmasan kifejező vágyakozást'' érzel a versben, míg Szilvia ''könnyedséget''. Elgondolkodtató ki hogyan éli meg a sorok közé bújtatott érzelmeket. Mindenesetre köszönöm a jól eső kommenteket! :)

Justice2009. június 3. 20:13

Kedves Szabolcs!
Már az első sorod megfogott (magam is így éltem meg) és szép, fájdalmasan kifejező vágyakozásod, idézett emlékeket bennem. Gratulál üdvözlettel: János

szilvia0092009. június 3. 17:48

Könnyed, mégis szívhez szóló verset írtál! Nagyon tetszik. Gratulálok! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom