Hisz elesünk egyszer, nemde?
Gyere ki - még nincs eső.
A világ forog, amíg bele nem merülünk;
Hegeket hagyva bőrünkön; otthonkereső,
Amit soha meg nem becsülünk.
Utazunk, míg a fény meg nem üt,
Amíg falakat mászunk hegeket keresve,
A Nap a hajunk szálai között kisüt,
Rohanunk nagyobb hegeket szerezve.
Hideg szellő a szárnyaink alatt,
Szélesre tárva, amíg hagyjuk;
Vajon van, aki magasan maradt?
Sokszor magunkat becsapjuk.
A haldokló végtagok fényét kergetve
A változás csak akkor jön, ha engedjük;
Hisz elesünk egyszer, nemde?
Ezt az utat mind végigszenvedjük.
2017. november 7., amikor én is elestem
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!