Szerző
Krisztina Blackwood

Krisztina Blackwood

Életkor: 19 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 435 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Krisztina Blackwood

Hisz elesünk egyszer, nemde?

Gyere ki - még nincs eső.
A világ forog, amíg bele nem merülünk;
Hegeket hagyva bőrünkön; otthonkereső,
Amit soha meg nem becsülünk.

Utazunk, míg a fény meg nem üt,
Amíg falakat mászunk hegeket keresve,
A Nap a hajunk szálai között kisüt,
Rohanunk nagyobb hegeket szerezve.

Hideg szellő a szárnyaink alatt,
Szélesre tárva, amíg hagyjuk;
Vajon van, aki magasan maradt?
Sokszor magunkat becsapjuk.

A haldokló végtagok fényét kergetve
A változás csak akkor jön, ha engedjük;
Hisz elesünk egyszer, nemde?
Ezt az utat mind végigszenvedjük.

2017. november 7., amikor én is elestem

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom