Szerző

VikincA

Életkor: 25 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 389 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

VikincA

Tarts...

Kész vagyok,
Kivagyok.
Már nem is zavarok,
Szíveink már szabadok,
Tovább nem is maradok.

Letéptük a lakatot.
A lelkem mégis úgy zavarog.
Tavaszunk már marad ott,
Ahol a zöldszemű szörny aratott.

Mélyen húsomba harapott,
S lenyelt egy falatot,
Élvezte ezt a zamatot,
Majd tovább matatott,

Hátha talál ott,
És kaszál egy jó nagyot.
A bizalom mezejéből,
Hogy a féltékenység nemzetéből
Elhintsen egy halmot ott.

Az elején nem zaklatott.
Aztán faggatott. Hallgatott.
Végül aztán lecsapott.
Befalt egy jó nagyot,
Egy nagy féltékenység adagot.

Később aztán jót kacagott,
S legigézőbb halk szavon
Azt mondta: te leszel a rabom,
Kit a keserűség láncára rakok.

Ez az, amit nem hagyok.
Hisz a csillagom fönnragyog.
Többé nem nyafogok,
Csak haladok az utamon.
Ez egy jutalom.

Meg is mutatom,
Tarts velem utamon.

Kázsmárk, 2014. december 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom