Szerző

Németh Zita

Életkor: 32 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 191 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Németh Zita

Tintaszív

Kis asztalomra már rászáradt a viasz,
kialudt ottan a hajlongó gyertyaláng,
fodrozódó füstje száll, s véle a Tavasz,
recsegő fiókom mélyén csak a szú rág.

Előttem éltem napjai megsárgulók,
setét tintafolt szót emlékkel összemos.
Megfakult sorok közt rejtőzik ezer csók,
mézíz ajkakon csillan a könny, harmatos.

Mából mossa nyomát a hűs borospohár,
átitatván az elmúló szép éveket,
bús tavaszom, ím, kopár a látóhatár,
hol a tintaszíved lapjaimban temet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zitus28(szerző)2017. november 12. 19:48

@lelektunder: @feri57: Nagyon köszönöm a szíveket.

lelektunder2017. november 12. 19:16

Csendes fájdalommal megírt emlékversed nagyon szép, sokat sejtő sorokkal. Szívvel olvastalak Zita!

feri572017. november 12. 17:09

Gratulálok szép versedhez

Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom