Szerző
Lovag Bornemisza Attila

Lovag Bornemisza Attila

Életkor: 63 év
Népszerűség: 55 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 291 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (9)

Lovag Bornemisza Attila

Episztola a hófehér paripákról

Hazámért

S akkor megindulnak hófehér paripák,
paták nyoma az égen.
Pegazusok messzi ragadják
vérvörös szívemet.

Fehér koporsóban fehér lány aluszik,
csukva már a szeme, a halál nem alkuszik!

Fehér paripák az égre felrajzolva:
Szórja színeit a nap, az öreg lovászlegény.
Enyém a holdszínű, kap fel a lovára,
enyém a felhőszín, kiált rá lányra,
enyém az ostyaszín, üvölt a Hadisten,
enyém a vajszínű, kiált az Éj, s intsen
Héphaisztosz, övé a fakó ló,
enyém a Pegazus, kiált rá Apolló.
Vágtat a hat fehér, égre írt paripa,
viszi a lány szívét, merre megy? Ki tudja!

Fehér koporsóban fehér lány aluszik,
csukva már a szeme, a halál nem alkuszik.

Hát én itt maradjak szép lovaim nélkül?
Odakiáltok, hogy az ég is besötétül,
viszik a lovamat, viszik a vásárba,
hat fehér lovamat most kötik a gyászba.
Mert gyászuk a fehér szín, hitük a fehér hó,
oh, hogy az is istenek átkoznak, dehogy jó!

Fehér koporsóban fehér lány aluszik,
csukva már a szeme, a halál nem alkuszik.

Dübörög a föld már, hajam fehéredik,
hat hószínű Lovamat épp kötélre fűzik.
Akár az életem, ezt a nagy koporsót,
viszik a lovamat, viszik az utolsót.
Kocsimon koporsó, a szívem hófehér,
lükteti a kérdést? - Mondjátok, hogy miért?
Tán az égi lánynak kellek a nászágyba?
Avagy a sötétség magasztos ormára?
Avagy Kóré kínál gránátalmát újra, avagy
piros vérem kicsordul a hóra?

Fehér koporsóban fehér lány aluszik,
csukva már a szeme, a halál nem alkuszik

Felhőkről figyelem a testem ütemét,
égő, piros vérem mikor mondja: elég?
Elég-e a zászló, mindnyájunk Nászágya,
fenn a csillagos ég Isten sakktáblája.
Csillagképek mennek, robognak az égen,
fehér hajú mátkám koporsóban - szégyen!
Megint a nászágyba` halál készülődik,
aki a nősténnyel üzekedik őszig.
Nyitva már a mennybolt, az ajtaja tárva:
Hat hófehér lovam elindul e bálba,
viszi koporsómat, ami Magyarország,
népek ülik körül őrült Lóhajtóját.
A magyar trikolór fehérre meszelve,
hat fehér paripám ugrik minden neszre.
Évszázadok őrzik paripám patáit,
Istent kérem újra, aki Fenn pipázik,
zárja le az időt, a mennyek kapuját.
Hat fehér lovamnak ne hajtsa iramát,
mert az írástudók hat hófehér ménje
koporsóstól rohan a csillagos égre.

Fehér koporsóban fehér lány aluszik.
Te vagy, édes Hazám. Az élet nem alkuszik!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzaipIstvanne2018. július 9. 16:38

Megerdemelt, nagy szivet hagytam versednel kedves Attila. Udvozlettel: Maria

Pilatus2017. december 11. 04:40

Szívvel gratulálok Attila!

feri572017. december 8. 07:56

Szomorú szabadságversedhez Attila
Elsőnek gratulálok
Szívvel
feri

Csendhangjai2017. december 7. 20:22

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom