Szerző

Varga Tibor

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 127 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Varga Tibor

Engedj el

Volt egy szív, mi egyedül élt...
Szél dobálta s lökdöste testét...
Talán kacat volna?!
Magányából nem menekült...
Sötétségbe húzta őt.
Mardos, emészt a hiány!
Reményt nem látott...
Érzést rég elfeledve
Tovább állna, de nem engedi.
Talán újra dobban e szív?
Nem! Nem emésztheti bánat örökké...
Sok kérdés mögött
csak egy válasz bújt meg.
Mit tudsz!
De miért zavar, emészt ennyire?
A szív önfeláldozó, hiszékeny...
Legszívesebben törne, zúzna.
Nem teszi, inkább megbújik ott, ahol volt,
s a mély sötétségbe visszahúz.
S a szív megfakul, mint ősszel a fák levelei...
Éreztem szívének dobbanását.
Sérült lelkét, boldogságát, szenvedését.
S mégis én lettem az, ki küzdött.
De nem remélt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fejosfranciska2017. december 27. 20:23

Kedves Tibor!

Igazi szívvers ez a Kincs! Szeretettel gratulálok!

Francseszka

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom