Szerző

Rácz Csaba Attila

Életkor: 26 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 209 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Rácz Csaba Attila

Egy Hárfa története

Egy Szirén éneke

A díszes tölgyajtó mögött,
Túl a hímezett függönyön
Várta a karmazsin terem,
Akiket én úgy szerettem.
Mind, mi szem szájnak ingere,
Mind, mi a szeretethez kell,
Várva várt rájuk idebent.

A terem kellős közepén
Hárfám állott a színterén.
Rajta már senki sem zenélt.
Húrjai már-már porosak,
Lehangoltak, magányosak.
Oly régóta várt társamra,
Ki zenélni fog majd rajta.

Ekkor a terembe lépett,
Kire mindenki felnézett.
Egy kisasszony, ki sugárzó,
Ki bájt varázsol arcáról.
Nézése gyönyörűséges,
Megjelenése fenséges,
Ruházata oly szépséges.

Vörös haja oly ragyogó,
Smaragd szemei csillogók,
Ajkai csókra duzzadók.
Hangja lágyan hívogató,
Megnyugtató és altató.
Az egész nő kápráztató,
Szó rá már nem található.

Ő lesz majd az, én tudtam jól,
Kitől majd újra Hárfám szól.
Ki szerelmet csal szívembe,
Szeretetet életembe.
Lesz, ki játsszon szép Hárfámon,
Ki meghallgassa majd álmom,
Kire én oly nagyon vágyom.

Lágyan előre lépkedett,
Majd megállott a színhelyen.
Magához mélyen ölelte,
Átérződött szeretete.
Ujját rajta végigvonta,
Róla port letisztította,
Hárfámat elcsábította.

"Oly gyönyörű lelked nekem,
Mint az estének a reggel,
Mint az óceán az égnek.
Örökkön-örökké néked,
Örökkön-örökké véled.
Gyere, egyedül nem lehetsz,
Rám, rám bízhatod életed.

Gyere, egyedül nem lehetsz,
Rám, rám bízhatod életed.
Ez itt kétszínű társaság,
Kihasználják szíved hangját.
Bízz bennem, gyere most velem,
Megadom, mit ők neked nem,
Így bizonyítsd szerelmedet."

Elvarázsolva figyeltem.
A bájnak hárfám engedett,
Kiürítettem a termet.
Vörös falak között ketten:
Ő ült, és elbűvölt engem,
Ültem bűvöletbe ejtve,
Visszafojtván lélegzetem.

"Oly gyönyörű lelked nékem,
Mint a Holdnak a Nap fénye,
Mint az Anyaföld az Égnek.
Örökkön-örökké néked,
Örökkön-örökké véled.
Gyere, egyedül nem élhetsz,
Rám, rám bízhatod a léted.

Gyere, egyedül nem lehetsz,
Rám, rám bízhatod életed.
Sajnos, ez így kevés nekem.
Add hát most nekem mindened.
Bízz bennem, gyere most velem,
Megadom, mit más neked nem,
Így bizonyítsd szerelmedet."

Én nekiadtam mindenem,
Testem, Hárfámat és lelkem.
Mim valaha volt, mindenem,
Nem maradt már por se nekem.
Csak a varázslatos zene,
Mellyel Ő elkápráztatott.
De az a dal elragadott...

Ő azt esküdte meg nekem,
Hogy nekem szól csak e zene,
Hogy tőlem soha el nem megy.
Én neki mindig hihetek,
Örökkön-örökké szeret.
Ez az csak, ami éltetett.
Hárfámon csak ő énekelt.

"Oly gyönyörű lelked nekem,
Mint ősznek a szép kikelet,
Mint fehérnek a fekete.
Örökkön-örökké neked,
Örökkön-örökké veled.
Gyere, egyedül nem lehetsz,
Rám, rám bízhatod életed.

Gyere, egyedül nem lehetsz,
Rám, rám bízhatod életed.
Sajnos, ez így kevés nekem.
Add hát nekem életedet.
Bízz bennem, gyere most velem,
Megadom, mit más neked nem,
Így bizonyítsd szerelmedet..."

"De hát életem kezedben.
A hárfa mellyel énekelsz,
Nem más, mint szívem, életem.
Mindent odaadtam neked,
Mindenkimet elkergettem.
Nincs többé semmim már nekem,
Mindent odaadtam neked..."

Ezt hallván, Ő másképp dalolt,
Bája többé rám nem hatott.
Hogy nekem zenélt, látszat volt.
Oh, kegyetlenül kirabolt.
Hárfám csúnyán tönkretette,
A húrjait széttépdeste,
S eltűnt a színfalak megett.

Egyedül maradt a lelkem,
Síri csend vett körbe engem.
Hárfám darabjai felett
Csendesen térdre roskadtam,
Könnyeimmel megitattam.
Szívembe így beledöfött
A karmazsin falak között.

Ő nem a Hárfámon zenélt,
Kínomon lelte zord kedvét.
Szégyen, alázat, gyalázat,
Szívem végig kihasználta.
Kialudt a terem fénye.
Ott maradt egyedül lényem
Hárfámmal a sötétségben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Phoenix93(szerző)2017. december 16. 23:18

Köszönöm a kedves szavakat kedves @fejosfranciska :)

fejosfranciska2017. december 15. 17:49

Kedves Csaba!

Szívvel sétáltam szép versedben,melyhez szeretettel gratulálok!Francseszka

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom