Ott, ahol mindennek vége
Csak állt s nézett maga elé.
Az erdőt rejtette a homály.
Sűrű könny lepte el szemét.
Zengték a fák szíve sikolyát,
Szája nem ejtette neszét!
Ott állt, a semmibe nézett,
Ott, ahol mindennek vége.
Mi szívét nyomta, ordította,
De a köd hangját megfojtotta.
Kivette lelke lényegét,
Sikoly hangos szíve kezében.
Lezárta sötét rekeszét,
Hogy őt többé senki ne sértse.
Szája nem ejtette neszét!
Ott állt, a semmibe nézett,
Ott, ahol mindennek vége.
Sikoltott a fekete láda.
Köd fagyott a sápadt orcára.
Sebes kézzel ásta vermét,
Majd betemette szíve gödrét.
Könny már nem hagyta el szemét.
Fák szíve sikolyát nem zengték,
Szája nem ejtette neszét!
Ott állt, nézett a semmibe,
Ott, ahol mindennek vége.
Szívét többé semmi se nyomta,
Köd többé hangját nem fojtotta.
A fojtó, sűrű köd eltért.
Az erdő fekete-fehér lett.
Szél süvöltött szíve helyén,
Érzései a föld mélyében.
Szája nem ejtette neszét!
Ott állt, a semmibe nézett,
Ott, ahol mindennek vége.
Szívét többé semmi se nyomta,
Köd többé hangját nem fojtotta.
Sétált, a semmibe nézett,
Onnan, hol mindennek vége.
Szívét már földhalom takarta,
Helyét nyirkos rideg kavarta.
De nem érzett azóta semmit,
Szívét nem leli többé senki!
Ládája kulcsát elrejtette
Ott, ahol mindennek vége lett!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Phoenix93(szerző)2018. március 11. 21:08
@A.Adel
Köszönöm szépen!
A.Adel2018. március 11. 10:30
Nagyon tetszett a versed. Egyedi. Gratulálok!
Phoenix93(szerző)2017. december 23. 00:21
Tisztelt @ereri Erika!
Köszönöm kedves szavait és a szívet melyet itt hagyott. :)
Szeretettel:
Csaba
ereri2017. december 22. 11:27
''Fák szíve sikolyát nem zengték,
Szája nem ejtette neszét!''
Klassz tartalom, érdekes szerkezetben. Tetszenek az ismétlődő motívumaid! Kihangsúlyozzák a mondanivalód. Elismerésem és nagy szívem hagyom mellettük - szeretettel, tisztelettel: E. E.
Phoenix93(szerző)2017. december 15. 15:27
Köszönöm kedves @feri57
feri572017. december 15. 15:12
Megható, fájdalom versedhez Csaba
Elsőnek gratulálok Szívvel
Feri