Szerző
Vers

A verset eddig 528 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. május 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Sándor Bálint

Mint napkeltekor...

Mint napkeltekor a horizontot vágó
Sötétből pirosra váltó fényáradat,
Mint az az elveszett, de mindig hiányzó,
Vérpezsdítő, szívmelengető pillanat

Úgy hiányzik nekem ez a múló érzés.
Megpillantani szemének tündér kékjét,
Egy felejthetetlen, fájó, régi vérzés,
Ahogy újra ébred bennem ez az emlék.

Keze érintése, bőre tapintása
Minden gondolat, minden elhagyott álom
Hiába tudom, hogy többé nem tehetem

Ő már nem lehet az én szívem virága,
Nem jön vissza sose, hiába is várom,
Benne elmúlt már, de én csak őt szeretem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom