Szerző
Vers

A verset eddig 393 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Czimmermann Nikolett

Még egy kanócnyi idő

Advent harmadik vasárnapja

Ma este meggyújtom a harmadik lángot,
Kizárom házamból a sötét világot.
Családom fényét tenyerem mögé rejtem,
Melegítse kissé most az én lelenc lelkem.

Háromig számoltunk, csak egy kanóc vár,
Már szívembe merült ez a régi hagyomány.
Képzeletben csöpp arcodon táncol gyertyafény,
S pocakomban rugdalózik egy másik kicsi lény.

De ketten vagyunk csupán, egymás kezét fogva,
Nem ünnepelhetünk könnyekkel, zokogva.
Hálásnak kell lennünk egymásért a Sorsnak,
S szebb jövőt álmodni eljön majd a holnap.

Egy kanócnyi idő, s az Ünnep átölel,
Szeretettel ömleszt, vérző sebet köt el,
S mi nem tehetjük meg, hogy fényünkkel állva,
Bezárjuk az ajtót a havas, téli tájra.

Mély levegő... s ahogy tüdőnkből kiárad,
Magával sodor mindent, mi bánat.
Így mire a negyedik is megérik a fényre,
Őszinte mosollyal kerülhet lelkünk kiskertjébe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Lotty(szerző)2017. december 20. 14:17

Köszönöm :)

Demonboy202017. december 20. 02:32

Nagyszerű költeményedhez szívvel gratulálok :)

maxika2017. december 19. 09:45

A zárósorok igazán szépek!
Üdv:
Albert

feri572017. december 19. 08:10

Szép karácsonyi advent versedhez Nikolett
Szívvel, szeretettel gratulálok
Boldog karácsonyt

Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom