Serdült Károly Terminátusz

Az élet szép

Égek a tűzben, így nem fázom,
Lehet, meghalok, de nem bánom.
Az utamat csak érted járom,
Akkor mondd, miért nekem fájjon?

Éhezzek? Hogy másnak legyen?
Nemcsak azért, hogy nekem ne.
Kérdezed, mi értelme ennek?
Annyi... Hogy legalább szenvedek.

Szembe megyek minden rosszal,
Én ritkán találkozok jóval.
Ha meg is látom hébe-hóba,
Már azt sem tudom, hogy hol van.

Ami eddig történt, csak ártott,
Aki tehette, az bántott.
De még mindig élem az álmot,
Hogy egyszer lehet talán jobb.

Így történt betűről betűre,
Próbálom feledni nevüket.
Ez esik nekik nehezükre,
Mert most már a nekem nekünk lett.

Remélem, elfeledem rosszat,
Így talán lehet a jó hosszabb.
Ő hozta el nekem a jobbat,
Aki állt mellettem jobbra.

Velem volt, a kezemet fogta,
Mindig rám nézett mosolyogva.
Miatta kell minden holnap,
Tudni akarom, hogy jól van.

Vele a végtelen is kevés,
Kétszer annyi a szívverés.
Ő segített túllépnem, és
Megmutatta, hogy az élet szép.