Szerző
Tamás Tóth

Tamás Tóth

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 207 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

ereri1 láthatatlan tagunk


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Tamás Tóth

Szerelemhez

Voltál s voltam drága,
Gyönyörűségednek mi az ára?
Mint az angyali mosoly,
Mely csecsemő arcán honol
Anyja ölében.

Hogyha most még egyszer láthatnálak,
Szerelembe esnék arcod első látására.
Hiába oda a sok közösen töltött perc,
Téged nem változtathat meg Isten s ember
Soha-örökké.

Egy karnyújtásnyira vagy, s oly messze,
Csak a hangom közelíthet meg.
Dalolok, mint a fecsegő poszáta,
Intelek, mint pásztor a nyájakat,
Hallgass rám.

Ismerlek, amennyire engeded,
Tán nem is tudod, mennyit jelentesz.
Látlak úgy, mint senki nem láthat.
Tudom, mire gondolsz, s mit csak te láthatsz.
Csak hidd el.

De te széttéptél s darabokra szaggattál,
Megöltél, s kínosan magamra hagytál.
Hagytad, hogy darabokra törjek,
Te pedig nem raktál újra össze
Teljes egésszé.

Te okoztad azt, mi lettem,
Keresem a mai napig, ki lehetek?
Széttapostál, megaláztál,
De mindig visszatértél hozzám,
S jobban összezúztál.

Mit képzelsz magadról, mit tehetsz?
Érzésekkel játszani, s mondani azt, hogy szeretsz?
Mi lesz az emberből, ha belülről ölik meg?
Széthulló világok, szívbe vágott tövisek,
S reménykedsz.

Kiírtalak a létedből, de nem hagyod abba,
Mézes álmaimba szerelmi bájitalt kavarsz.
Megfertőzöd az egyetlen menedéket
Éjt s nappalt nem kímélve.
Takarodj innen!

Egyszer lesz rá alkalom,
S emléked létezni nem hagyom.
Megöllek, s kihűlt szellemed otthagyom,
Ahol már nem lesz gyönyörű az alkony
Soha többé.

De ha még egyszer érezlek,
Ha egyszer mellettem ébredsz fel
Napsugártakaró alatt összebújva,
Az álomból valóra fordulva,
Szépség.

Megragadlak, s nem engedlek végleg,
Az örökkévalóságig foglak s védlek,
A halál sem fog majd ki vélem,
Enyém leszel, s én a tied,
Míg idő az idő.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ereri2018. január 10. 18:51

''Te okoztad azt, mi lettem,
Keresem a mai napig, ki lehetek?
Széttapostál, megaláztál,
De mindig visszatértél hozzám,
S jobban összezúztál.''

Hűha! Ez valóban szenvedéses-szenvedélyes szerelem kedves Tamás! De a szerelem már csak ilyen, észérvekkel nemigen győzhető le. Gyönyörűen ideidézted ezt az érzést! Elismerésem és nagy-nagy, együttérző szívem hagyom kifejező és tartalmas soraid mellett - szeretettel, tisztelettel? E. E.

gypodor2018. január 4. 07:44

Szép sorok!
Gyuri

donmaci2018. január 3. 20:44

Szépen versbe írtad érzelmedet! Szívvel Józsi

virginas_andras2018. január 3. 20:21

szétesett... de megreparáltuk, ugye...
szívet hagyok

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom