Szerző
Vers

A verset eddig 122 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Tormási Viktória

Gyermekek

Cseppek ciklus

Csikorgó hideg november ősszel,
Vetkőznek a fák, a levelek élettel
Csak az emlékek közt élnek,
- Egykori zsenge, üde zöld színek.
Most vastag takaró az ágak alatt, nézd,
Recsegnek. Visszafordíthatatlan´ öregszik az év.

Zord az idő. Meleg házakba zárt emberek,
Nem csábította magához őket a hideg.
A Nap is csak dísznek van égi útján,
Mindenki érezte azt fakó súlyán,
Elfáradt. A természet is elfáradt.
Az emberek lelke is elfáradt.

Délután. Sebesen rohan az idő, pillanat,
S lebukott a tájra a sötét. Összeragadt,
Megfordult a világ. Dermedt az este,
Beköszönt a csillagok parány´ pislogó fénye,
A tűzgömbnek közel s távol sehol nem volt nyoma,
Fejelt a horizont alá, mintha sosem létezett volna.

Mit számít. Hideg, sötét, nem is lényeges,
Ha makacsul csípi az orrokat, apró kezeket,
Mikor a diófa vastag törzse körül
Barna avar takar mindent, szétterül.
De jó is abban játszani! Hajítani az égnek,
Táncolni, hinni visszahulló esőnek.
Mily szívmelengető boldogság! Melegen
Tartja őket a fagyos őszi estében.
Hangos nevetés, kacagás, élettel telik
A haldokló táj, tudja az ég, hogyan teszik!

Jó ég sem kell, csak nézz rájuk, nosza,
Szemük a végtelen boldogságot dalolja.
Szüntelen mosoly, ártatlan életöröm,
Pirosodott pír sugárzó arcbőrükön.

Csak rájuk kell nézni, még csak gyerekek.
A felnőttek világától oly idegenek,
Mint a sivatagban egyetlen csepp víz.
Ártatlanok, a világ koronáján a legszebb dísz,
Már szinte fáj tudni erről, de ők!
Mily csodás érzés birtokában vannak ők!
Lelküket nem tépázza, marja semmi sem,
A mély szerelmek nem mérnek végtelen
Korbácsütéseket szívükre. Csak élnek
És játszanak és határtalan´ szeretnek.

Rájuk nézek, egy gondolat suhan elő
A semmiből mindez elé. Bár megállt volna az idő.

2017. november 27., Rövidebb novellám átírása verssé.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


virginas_andras2018. január 7. 11:50

az idő járását csak tapasztalni tudjuk... szép képekkel van teli a versed...
kedvencnek jelölöm
András

Golo2018. január 7. 09:16

Szívvel és szeretettel gratulálok ártatlanságról szóló versedhez: Radmila

feri572018. január 6. 19:51

Nagyon szép emlékezés versed
Óriási szívvel szeretettel olvastam

Feri

szombati2018. január 6. 18:02

Nagy szívvel !
Szeretettel!
Gratulálok!
Üdv!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom