Szerző

Komáromi Lilla

Életkor: 15 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 57 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Komáromi Lilla

Földalatti

Á

A panelek egymáson ugrálnak,
befészkeli mellém magát a gondolat,
hogy talán egyszer engem is megvárnak,
magam vagyok: lemaradt gyorsvonat.
Összefolyik a köd, a házon a festék,
sárgán, mint hajnalban az amnéziás álom,
vibrálnak a tegnapi illúzió-esték,
mikor kifolyt kék szemek óceánját járom.
Leugrik a felhő, beköszön egy percre,
fejjel lefelé haladok, szemben az aluljáró,
kiégett lámpa félig töltött neonja serceg,
semmiben függő karmazsin pókháló,
belegabalyodom, és lógok még mindig fejjel lefelé,
befut a metró, jönnek, jönnek az emberek,
elmossa őket az eső, de ez még belefér,
vállukon szentjánosbogár szendereg.

2017. szeptember 26., "Kedves barátomról", aki továbbra sem vesz észre, de legalább arra jó, hogy verset írjak róla.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


monalolka(szerző)2018. január 14. 20:05

@Sida: @feri57: Nagyon szépen köszönöm!

Sida2018. január 14. 19:57

Szomorú, de jó. Szívvel gratulálok.
Si

feri572018. január 14. 14:31

Gratulálok szomorkás versedhez
Feri

monalolka(szerző)2018. január 14. 13:50

@virginas_andras: Nagyon köszönöm!

monalolka(szerző)2018. január 14. 13:49

@puncs: Köszönöm szépen! Legalább nem vagyok ezzel egyedül...

virginas_andras2018. január 14. 11:17

ez olyan lecsorgó... nagyon érzem benne az elemet...
kedvencnek jelölöm
András

Törölt tag2018. január 14. 11:09

Törölt hozzászólás.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ