Szerző
Kustra Gábor

Kustra Gábor

Életkor: 45 év
Népszerűség: 86 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 236 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (11)

Kustra Gábor

Kőszobor

Kőből volt az arca, szíve,
Hallgatag volt és komor.
Csöndben és mozdulatlanul,
Némán állt a kőszobor.

Az emberek megbámulták,
Biztos nem fáj a szíve!
Nincs szüksége igaz szívre,
Hiszen nincsen senkije!

Kinek kell egy kőszívű és
Fakószürke kőszobor?
Akit bárki eszközként és
Puszta tárgyként birtokol.

Teltek a hetek és napok,
Jöttek felhők, viharok.
De a szobor nem szólhatott.
Emberek, itt hagytatok!

Azt hitték, hogy a kőszíve
Minden vihart elvisel,
Hiszen ő csak egy kőszobor,
Nem törődik senkivel.

Közelében egy nagy fa állt,
Hosszú ága felé nyúlt.
Csontos, nagy ujjai között
Jeges szél süvítve fújt.

Ám egyszer csak néma csönd lett,
Hallgatag, mint a halál.
A nagy, öreg fa ágára
Ekkor rászállt egy madár.

Színes madár volt, és apró.
Csodás hangon énekelt.
Dala a kőszobornak szólt,
Amit csak ő érthetett.

Kőszíve egy nagyot dobbant
Igaz szívként is akár.
Olyan szépen, gyönyörűen
Énekelt a kismadár.

Bár az arca nem mozdult, de
A szíve életre kelt.
De hiába volt mindez, mert
Senki mást nem érdekelt.

Ám a madár hamar elszállt,
A szobor szíve megállt.
E perctől már semmi más, csak
Sajgó lelke kiabált.

Kővé vált az arca, szíve,
Hallgatag lett, és komor.
Nem várt többé soha csodát,
Nem volt más, csak egy szobor.

2018. január 10.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Gaborovics(szerző)2018. február 14. 13:46

@Callypso

Kedves Anna!

Köszönöm, hogy elolvastad a versemet, és örülök, hogy tetszett.

Gabi

Callypso2018. február 14. 12:52

Ami valakinek egy jelentéktelen pillanat, az másnak az életet vagy a boldogságot is jelentheti... Örömmel látogattam hozzád és remekművedhez szeretettel gratulálok, kedves Gabi! Legyen szép, ihletdús napod! (:

Gaborovics(szerző)2018. február 11. 20:08

@orok.szerelem55

Köszönöm, hogy így döntöttél!

Gabi

orok.szerelem552018. február 11. 20:04

@Gaborovics:
Kedves Gabi!
Most már a figyelőmben vagy, lemaradt az előbb.
Üdvözlettel, Margit

Gaborovics(szerző)2018. február 11. 18:28

@orok.szerelem55

Kedves Margit!

Nagyon szépen köszönöm, ês örülök, hogy tetszett a vers!

Gabi

Gaborovics(szerző)2018. február 11. 18:25

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

orok.szerelem552018. február 11. 16:28

Kedves Gábor!
Különleges, nagy szép, szomorú vers a magányról.
Átérezve olvastam megható soraid.
Szívből szívvel, elismeréssel gratulálok!
Örömmel figyelőmbe veszlek.
Margit

Gaborovics(szerző)2018. január 31. 17:53

@LIne

Kedves Eta!

Nagyon szépen köszönöm!

Gabi

LIne2018. január 31. 17:51

Gabi, olyan mesésen ábrázoltad a magányt, hogy 1 kőszívet is megérint.
...és van olyan csoda, mitől életre kel.

Gaborovics(szerző)2018. január 28. 12:05

@Irena

Kedves Irena!

Köszönöm szépen!

Gabi

Irena2018. január 28. 11:26

Remek versednél nagy szívet hagyok.
Irena

Gaborovics(szerző)2018. január 18. 22:18

@M.Laurens

Kedves Miklós!

Köszönöm szépen!

Gabi

M.Laurens2018. január 18. 20:16

Szívet hagytam soraidért!
/ Miklós /

Gaborovics(szerző)2018. január 18. 12:12

@jocker

Kedves Feri!

Köszönöm szépen a gratulációt, és örülök, hogy tetszett a vers.

Gabi

jocker2018. január 18. 12:10

Hmm... nem semmi amit írtál, nagyon elgondolkoztató...
Szépen és jól írtad meg, nekem viszont nagyon tetszik!
versed egy míves remek mestermunka, köszönöm az olvasási élményt.
Jó, ha mondom = 5*
Szeretettel, elismeréssel, kalapemeléssel, főhajtással: gratulálok.
jocker/Kíber/Feri

Gaborovics(szerző)2018. január 17. 18:37

@Zsuzsa0302

Kedves Zsuzsa!

Köszönöm szépen!

Gabi

Zsuzsa03022018. január 17. 17:43

Nagyon szép alkotásod szívvel olvastam, szeretettel gratulálok hozzá: Zsuzsa

Gaborovics(szerző)2018. január 17. 17:02

@babumargareta01

Kedves Margareta!

Örülök, hogy tetszett a vers, és köszönöm, hogy elolvastad!

Gabi

babumargareta012018. január 17. 16:38

Nagyon szép a versed ,érzékeny lélekre vall.
Olyan meghatóan irsz a szobor magányáról hogy szinte hallani véltem
a szive dobogását.
Gratulálok szeretettel....Babu

Gaborovics(szerző)2018. január 17. 16:23

@lenartanna

Kedves Anna!

Köszönöm, hogy olvastál!

Gabi

lenartanna2018. január 17. 16:15

Megható, szép soraidnál szívet hagytam, kedves Gábor!

Gaborovics(szerző)2018. január 17. 10:49

@anci-ani

Kedves Anci!

Köszönöm szépen!

Gabi

anci-ani2018. január 17. 10:47

Gyönyörű, megható szépséges vers kedves Gábor!
A kismadár visszajő majd, újra énekel.... akkor már kőszíve örökre éltre kel....
Nagy szívvel, szeretettel gratulálok!
Anci

Gaborovics(szerző)2018. január 17. 09:13

@feri57

Kedves Feri!

Nagyon szépen köszönöm!

Gabi

feri572018. január 17. 09:10

Gratulálok nagyon szép magány versedhez
Szép lett.....Feri

Gaborovics(szerző)2018. január 17. 07:23

@Metta

Kedves Margit!

Köszönöm szépen!

Gabi

Metta2018. január 17. 07:20

''Kőszíve egy nagyot dobbant
Igaz szívként is akár.
Olyan szépen, gyönyörűen
Énekelt a kismadár.''
Nagyon szép megható történeted szívvel olvastam!
Margit

Gaborovics(szerző)2018. január 16. 22:32

@virginas_andras

Kedves András!

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett!

Gabi

virginas_andras2018. január 16. 22:19

kár, hogy a madaraknak is szárnyuk van és repülnek...
mintha megtörtént esetet dolgoznál fel... szinte magamra ismertem...
kedvencnek jelölöm
András

virginas_andras2018. január 16. 22:16

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom