Hagyatékod
Életed, mint a fű megszáradt virága:
Ráfúj a Szél, és a Holnap már nem leli.
Kinyújtott markodból megfakult kincseid
Az Idő szemétként semmibe pergeti...
1996. június 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rojamsomat2018. január 25. 08:01
Szívet hagyok szép versednél!
,,,,Tamás
kodrane2018. január 20. 16:20
Szívvel olvastalak!
Kicsikinga2018. január 19. 11:42
Fantasztikusan jó!
feri572018. január 19. 09:14
Nagyon szép versed Gabriella
Szívvel olvastam.
Tisztelettel...Feri
donmaci2018. január 18. 21:02
Nagyszerű versedet szívvel olvastam: Józsi
szombati2018. január 18. 20:38
Kedves Gabriella!
Sokatmondó négysoros.
Nagy szívvel lett kedvencem!
S figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!
Tibi
Olga752018. január 18. 20:36
Nagyon jó, tömör, velős, sokatmondó!
Szívvel: Olgi