Nem tudsz...
Nem tudsz egyedül maradni.
A csend túl hangos neked.
Nézed, ahogy az ejtőernyősök
Felfelé szállnak,
Miközben kezet ráznak
A felhőkön fogócskázó kagylókkal,
És kinevetik a hitetlenkedőket.
Pont, mint én, akkor.
Amikor beléd szerettem.
De ilyent nem szabad mondani,
Mert férfiatlan, és
A hosszú haj is csak lányoknak való.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kamikaze(szerző)2018. január 21. 22:39
Köszönöm szépen!
feri572018. január 21. 10:01
Gratulálok szép vallomás versedhez
Feri
virginas_andras2018. január 20. 18:44
kemény megállapítás...
kedvencnek jelölöm
András
rojamsomat2018. január 20. 18:06
Szívvel voltam versednél!,,,,Tamás