Nagy Bálint

Legenda

Több, mint egy évtizede, hogy papírra vetettem első soraim,
Apró-cseprő térközökkel azóta is törtetnek a gondolataim,
S a mai napig szemem előtt lebegnek az álmaim,
Írásaim által próbálgatom szárnyaim.

Káromlóim számomra vermet potyára ásnak,
Magamnak írok, nem pedig másnak,
Hiszen a művészetem mágia,
Lelkemen ejtett sebeket gyógyító terápia.

Hiába kóvályognak keselyűk körülöttem,
Én nem felejtem el, honnan jöttem,
Engem nem szültek bele a jóba,
Magamtól török a csúcsra, vagy hullok a porba.

S amint eljön az óra,
Midőn nem több lesz óda,
Sírom felett ott kísért majd szeretteim elrebegett imája,
Akárcsak a költészetem legendája.