Szerző
Bódai-Soós Judit

Bódai-Soós Judit

Életkor: 45 év
Népszerűség: 149 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 5206 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. november 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (34)

Bódai-Soós Judit

Családtalan

Fenyőillatba bódult az egész város,
az utca köve ugyan hólétől sáros,
de bent gyertyafény játszik az ablakokon,
senki se jár odakünn az utcasoron.
Azaz mégis felbukkan egy férfi éppen,
munkától fáradtan lépked a sötétben.
Hazafelé ballag, tudja, otthon várja
két kicsi gyermeke, és élete párja.
Távolról megérzi az ünnep melegét,
mely átjárja lassan a testét és lelkét.
Felfrissül a lépte, siet haza végre,
és boldogan néz fel a csillagos égre.
A Karácsony-est szelleme öleli át.
Aztán a szívébe markol egy másik kép;
a minden ünnepen kívül rekedt világ:
egy ember fekszik a fagyos földön odébb.
Rongyaiba burkolva reszkető öreg
kartonpapírból tákolt vackán szendereg.
Túlélés a tétje minden egyes napnak,
a Karácsonyról csupán álmai vannak.
Megdermedve, kábán nézi a férfi őt,
s lelkébe fogadja a némán szenvedőt.
Aztán hozzáhajol, már egészen közel,
minden apró sejtjével csak reá figyel.
Megmoccan a fekvő, mert érzi, hogy nézik,
feltűnik az arca, mely szégyentől izzik.
"Karácsony este van." - szól a férfi halkan.
"Tudom." – morogja válaszát amaz – "Az van."
majd unott közönnyel rándítja meg vállát,
és a nyirkos fal felé fordítja arcát.
"Mondja, nincs családja?" – kérdez emez sután,
de csak gyötrő csend szakad a kérdés után.
Aztán végre az öreg mégis felel: "Volt."
és hallható e szóban, hogy némán sikolt.
Gyomorba öklözően vad e kurta szó,
szívet szorongató, lelket megbénító.
A férfi halvány arcán könnypatak pereg,
egy percre talajt vesztve, mélyen megremeg.
Aztán újra szól; csendes hangon, kedvesen:
"Nem hagyhatom így itt. Kérem, jöjjön velem!"
és a másik felé két kezét kinyújtja:
"Legyen e naptól az én családom tagja!
Legyen régen meghalt apám helyett apám,
s legyen, ki mondja két fiamnak: unokám!"
A földön fekvő nem felel, csak csendesen zokog.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


juditti(szerző)2019. szeptember 29. 21:32

@feri57: Köszönöm a véleményt. Szerintem ezer sebből vérzik. Ma már ilyet nem adnék ki a kezeim közül...

feri572019. szeptember 29. 16:41

Kimagaslóan szép alkotás Judit
Szívvel gratulálok
Feri

juditti(szerző)2013. június 3. 10:21

Köszönöm.

szalokisanyi12013. június 2. 06:08

Gratulálok! Üdvözletem küldöm. Tisztelettel: Sanyi

juditti(szerző)2010. július 20. 16:46

Kedves Ági,
köszönöm az elismerő visszajelzést.

1958.11.252010. július 19. 22:00

Judit, szívbemarkoló a versed.
Gratulálok!
Ági

juditti(szerző)2010. június 7. 12:21

Köszönöm, Kata.

mystynekatika2010. június 7. 11:44


''Rongyaiba burkolva reszkető öreg
kartonpapírból tákolt vackán szendereg.
Túlélés a tétje minden egyes napnak,
a Karácsonyról csupán álmai vannak.
Megdermedve, kábán nézi a férfi őt,
s lelkébe fogadja a némán szenvedőt. ''

Nagyon megható és a stílusod is remek!

juditti(szerző)2010. március 16. 16:13

Köszönöm, Stapi.
Nagyon messze van ez a vers a tökéletestől - én már szégyellem... (nem a tartalma miatt)

stapi2010. március 16. 16:02

Számomra tökéletes ez a vers! Gratulálok! Ja, és irigykedek... :)

juditti(szerző)2010. január 25. 22:07

Mese bizony...
Köszönöm.

toll2010. január 25. 17:43

Szép mese.

juditti(szerző)2010. január 3. 18:51

Köszönöm, Musli. :-)

Musli2010. január 3. 13:20

Szia!!Ez nagyon jó!!!

juditti(szerző)2009. július 30. 17:52

Köszönöm a figyelmedet, és az elismerésedet, Rakib.

rakib2009. július 29. 23:21

A történet elgondolkodtató, gyönyörű és mesébe illő
de mégsem általánosítható (szószerint).
A nem keresztények között is él ez az eszme.
De nagyon szép ez a gondolatsor.
GRATULÁLOK!!!

juditti(szerző)2009. április 30. 15:03

Köszönöm Marie. Én is puszillak. :-)

Marie_Marel2009. április 28. 16:34

Drága Judit! Újra meghatott a történeted! Puszillak! :-)

juditti(szerző)2009. április 15. 11:14

Köszönöm a figyelmedet, Rasztafari.

Rasztafari ~ mondják: a feketék Jézusa. Nos, ez is egy ''jézusi'' történet.
Ha a valóságba beleférnék az ilyen történetek, akkor talán nem is lennének koldusok, hajléktalanok, nyomorgók...

Rasztafari2009. április 15. 11:09

Huh! Bár lennének a valóságban is ilyen történetek!

juditti(szerző)2009. március 23. 00:27

Akár ilyen folytatása is lehet a történetnek.
Ki-ki úgy gondolja, gondolhatja tovább, ahogyan a világ benne él...
Köszönöm a figyelmedet és a hozzászólásodat Csinaj.

Csinaj2009. március 21. 03:05

Aztán hazamentek, fürdő, mosdatás, egyebek
két napmúlva leszúrja az érzékenyszívű ífiút és eltünik a lóvéval, ja a gyerekeket nem bántja, csak egkötözi, ez is valami!
és könnyű elkapni mert az első kocsmában tökrészegre issza magát

juditti(szerző)2008. augusztus 8. 23:48

Köszönöm, Sodrelap. :-)
Örülök, hogy idetaláltál, és szívedből + szavadból azt érzem, hogy talán nem bántad meg... :-)

juditti(szerző)2008. január 2. 10:33

Kedves druszám,
köszönöm az elismerést. :-)

dit182008. január 1. 20:53

Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Grarulálok! Gyönyörű szép!

juditti(szerző)2007. december 17. 09:35

Köszönöm. :-)

miertke2007. december 16. 22:40

Nagyon jó. Gratulálok! :)

juditti(szerző)2007. december 4. 23:38

Kedves Boni, a ''történet végét'' magadban kell keresned. Az én történetemet én végigmeséltem. :-)

Boni2007. december 4. 16:42

Nagyon szép, romantikus vers!!! Értem a mondanivalóját... De én akkor is kíváncsi vagyok a történet végére! >:-(

juditti(szerző)2007. december 4. 01:23

Igen. Azt hiszem, hogy valóban érted. Köszönöm.

csuka2007. december 3. 19:33

Értem. Újraolvastam.
Ezt nem lehet kibírni...

juditti(szerző)2007. december 3. 14:40

Kedves Csuka, köszönöm neked a kitörő elismerést. :-)
Korábban, a társalgóban került szóba az a kérdés, hogy mennyire lehet azonosulni a hazafelé igyekvő férfival. Nem könnyű. Ez az ember, finoman fogalmazva sem hétköznapi figura. Gyanítom, hogy ha őszintén magunkba nézünk, akkor ezerből ezren nem vinnénk haza a hajléktalant.
Ez a ''jótét lélek'' határozottan ''Krisztusi'' alak.
Én sokkal érdekesebbnek tartom az öreggel való ''azonosulást'', aki végül (bocsi, ezt csak magyartalanul tudom most megfogalmazni) hagyja magát megérintődni a szeretet által.

csuka2007. december 2. 23:41

Hú, ez eszetlenül jó vers!
Le a kalappal! :)
Mondjuk, én nem vinnék haza hajléktalant, de ez is csak engem minősít...
Gratulálok, Judit!

juditti(szerző)2007. november 28. 17:28

Köszönöm István. Igyekszem. :-)

jagosistvan2007. november 28. 12:38

Gratula! Még sok ilyen hasonlót kérek!:)

juditti(szerző)2007. november 24. 15:19

Kedves NME!
Jól látod; az utolsó sor hiányzik.
A vers véget ért, de a történet nem; egy kérdés megválaszolatlanul maradt. Mit tesz az öreg; elfogadja-e a felkínált új életet?
Nem válaszoltam meg ezt a kérdés, mert a versem nem erről szól.
A földön fekvő alak az ''ünnepen kívül rekedt világ'' figurája, aki egy közöny-falat épít maga köré, védekezésül ''ha nem érzek semmit, akkor nem érzek fájdalmat'' - elv alapján. Érinthetetlen, sérthetetlen. Mindezzel együtt a közöny-fal az ünneplő világot is körülveszi, szintén védekezésül, mert ''hogy érezzem jól magam, ha tudom, hogy más szenved? jobb nem tudomást venni róla''.
A versben ez a közöny-fal szakad át. Előbb a hazafelé ballagó férfi nyúl át rajta, és próbál egyre közelebb kerülni az öreghez, próbálja megérinteni, mely végül sikerül neki, és a fal mindkét oldala leomlik.
Az én versemnek ez a vége, bár meglehet, hogy a történet továbbpereg.
Örülök, hogy tetszett, és nagyon köszönöm az elismerést. :-)

Enemy2007. november 24. 12:07

a vers nagyon tetszik, csak egy valami nagyon kiábrándító számomra...
mintha az utolsó sor hiányozna
de nagyon tetszik és szerintem, ien páratlan, ünnephez kapcsolódó verset még soha nem olvastam

Buksi2007. november 24. 02:45

Hajrá, hajrá!!!:D
Csak így tovább!!!
Remélem az én verseim is lassan elfogadásra kerülnak, kívácsi vagyok a hozzászólásokra!!!

juditti(szerző)2007. november 23. 23:27

Köszönöm, Pixi.

Pixi2007. november 23. 17:22

Gratulálok Judit!Klassz vers!

juditti(szerző)2007. november 23. 13:46

Kedves Buksi, örülök, hogy tetszik.
Szerintem nem ez a legjobb versem, mert a történet kicsit a ritmus, dallam rovására ment, de majd hozok még másikat, talán jobbat is. ;-)

Buksi2007. november 23. 12:22

Fantasztikusan jó az a vers!! Nagyon tetszik, de látom ezzel nem vagyok egyedül. Tiszta szívből gatulálok és remélem publikálsz még nekünk hasonlóan szép műveket!!!:))

juditti(szerző)2007. november 23. 11:59

Köszönöm az elismerő hozzászólásokat.

Bero2007. november 23. 11:18

Csak gratulálni tudok a versben felsejlő emberséges, szép gondolatokért.

doremi2007. november 22. 15:27

Szívet melengető történet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom