Szerző

Kurucz István

Népszerűség: 33 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 144 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kurucz István

Szoborba zárt idő

Lány és fiú kéz a kézben,
Hóban, szélben, napsütésben,
Dacolnak térrel, idővel...

Örökké egymásba fonódott,
Karcsú, szerelmes kezek,
Távolba meredő tekintet...

Megindító, ahogy ott állnak
Arccal az örökkévalóságnak,
Idő nem fog már rajtuk...

Lehetnénk mi is e kedves pár,
Hisz dacolunk korral, idővel,
Szemben minden akadállyal...

Nem nagy álom ez, tudom,
Megvan minden, ami kell,
Hogy tovább dacoljunk az idővel!

Nemcsak dac ez, inkább
Mély, őszinte szeretet,
Így idő nem fog már rajtunk...

Nem alkotnak szobrot rólunk,
Nem ezzel írjuk be nevünket,
Csak szép példát mutatunk.

Ha majd valakit érdekel,
Elmondjuk halkan, lágyan,
Hogy zártuk be az időt,
S élünk az örökkévalóságban!

2018. január 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


AkarkiGyula2018. január 31. 14:19

Sikerüljön, és dacoljatok, az idővel.
ü. a-ki

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom