Szerző
M. Laurens

M. Laurens

Életkor: 69 év
Népszerűség: 736 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 875 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (99)

M. Laurens

ELDOBOTT EMBEREK

Velünk élő lelkiismeret

Eldobott emberek
Sötétben kószálnak,
Elfordított arcok közt
Látatlanként járnak.

Senkinek sem kellenek,
És nem is hiányoznak.
Senkit sem érdekel,
Hogy élők-e vagy holtak.

Hajléktalan létük
Rájuk bélyegként ragadt.
Csendben, egykedvűen
Bámulják a hiányzó falat.

Emez tán tanár volt,
És minden kora reggel
Iskola várta a sarkon
Sok mosolygó gyerekkel.

Amaz tán esztergált:
Fát, rezet vagy vasat.
Szorgalmasan tett-vett,
Míg sorsa rendben haladt.

A harmadik pék volt.
Kenyerét sütötte hajnal,
Lisztel hintette tüdejét,
S most teli van bajjal.

Nem kell egyikük sem.
Mint a kivert kutyák.
Eldobott nyomorultak,
Végső reményeik a kukák.

Sötétségben matatnak
Abban, mit más meghagy.
Valaha megbecsülten éltek,
Most lábuk-kezük megfagy.

Nem kell már az öreg tanár,
Sem az esztergált faláb,
Pék is csak nagy-ritkán,
Ha alkalmi munkát talál.

Elfordított arcok közt
Eldobottak járnak.
Senkinek sem kellenek,
Vakon botorkálnak.

Budatétény, 2012-2017., Szót emelek értük, mert tőlem csak ennyi telik. Nyugtatom magam, hogy a semminél többet tettem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Edeke2019. augusztus 4. 19:14

Igaz minden szavad...de...mennyire felelős az ember a saját sorsáért?

Törölt tag2019. augusztus 3. 09:04

Törölt hozzászólás.

SzaipIstvanne2018. október 24. 21:01

Ismet elolvastam. Sajnos most nagyon is aktualis.

babumargareta012018. február 19. 19:15

Drága Miklós .
Nagyon szomorú,de igaz soraid
meghatóak !
Szeretettel hagyok szivet !
Babu

lanyigeza2018. február 19. 03:05

Kedves Miklós, ez a szomorú, szín tiszta valóság, gyönyörűen leírva, gratulálok hozzá. Látom, versed célba talál, sokan elolvassák. Nagy szívet érdemel.
Szívélyes üdvözlettel, Géza

kicsikincsem2018. február 12. 10:42

Sajnos minfden szó igaz... Szívvel és tisztelettel gratulálok.
Ilona

pummogo2018. február 10. 20:13

Először azt hittem a szellemvilágba nyertem általad betekintést. Ott is vannak kitaszítottak állítólag, de ez mégis a valóság, sajnos annak is az az oldala amiket nehezen akar tudatosítani az ember, pedig létezik, és a legfájdalmasabb, hogy egy ember külön nem igazán tud segíteni ezeken az embereken.Még a galamboknak is szórnak morzsákat, de ezek az emberek sajnos, tehetetlenek segítségre szorulnának, mert nem volt akik kezet nyújtottak volna akkor amikor süllyedni kezdtek és a felemelkedés ebből az állapotból szintén nem megy egyedül.
Szívet hagyok kedves Miklós, itt az élcnek nyoma sincs csak a részvétnek.
szeretettel, Zsófia.

Callypso2018. február 8. 19:23

Ezen én is sokszor és sokat töprengek, és rendszerint megszakad a szívem ezektől a gondolatoktól... Nekem is mindig könnybe lábad szemem-lelkem ennek a témának hallatán, pláne most, hogy ilyen szívhez szóló költeményt írtál belőle, kedves Miklós! Csendben, mély elismeréssel gratulálok! Legyen szép, nyugalmas estéd! (:

sk222018. február 6. 23:51

Kedves Miklós, szót emeltél értük, s nem akárhogyan tetted. Köszönöm a versedet. Szeretettel üdvözöllek, Gy.

Törölt tag2018. február 6. 19:08

Törölt hozzászólás.

K.Bela512018. február 6. 17:58

Kedves Miklós! Mélyen megérintenek a szomorú sorsú emberek mindennapjai. A mai gátlástalan világban, csak reménykedhetünk abban, hogy mi nem kerülünk hasonló helyzetekben. Nagyon nagy szívet hagyok a versedért cserébe!

deakeva2018. február 6. 12:26

Hasad az élet, hasad a föld, aki idejutott nem lesz már neki talán egy sírgödör. Nemes gondolatoddal hívod fel a figyelmet, de vajon el jut e oda akik tudnának segíten? Sajnos egyre több ember sodródik az élet perifériájára és még a ''vár'' körül sem jut munkához. Elgondolkodtató alkotásod szívet érdemel. Éva

Ibolya.522018. február 5. 12:14

Nagy szívet hagyok a megható szívszorító versednél. Ibi

sanszi662018. február 4. 20:17

Gratulálok versedhez@
Szeretettel Sanyi

jozsefsoltcsosz2018. február 4. 19:11

Példáid megrendítőek, versed ettől szép verstanilag. Szívvel: Józsi

ambrus.magdolna2018. február 4. 16:23

Valóban, Erdélyben is , élnek hajléktalanok-kivétel az én mezővároskámban:) Nagyon összetartó székely-magyarságunk,kajával ellátunk mindenkit és annyira becsületes emberek(nők) hogy ledolgozzák!
Nagyon értékes , sokatmondó, versedhez :Gratulálok!
Megatonnás, kövér-dalmatag-szívvel!!!

ODDS2018. február 3. 14:52

Mindenki annyit ér, amennyije van!
Mindenki annyit ér, amennyije van?

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

szalay2018. február 3. 05:51

Kedves Miklós, ez világjelenséggé változott,bármerre járunk találkozunk velük,nem ismerem pontosan a Mo-i helyzetet,de Erdélyben,Romániában,Ausztráliában is ezrek vannak az útcákon,a kormányok nem nagyon akarják ezt meglátni. Szivvel gratulálok István

schmidtlivi2018. február 2. 17:38

Nagyszerű sorok... köszönöm, hogy olvashattam!
Ölelésem: Lívi

M.Laurens(szerző)2018. február 2. 17:10

@J.Teca: Szinte minden hajléktalanná váló ember sorsa egy-egy egyedi történet. Ha beírod a Google keresőjébe: ''hogyan lettem hajléktalan'' számtalan találatra lelsz. Például: Hogyan lesz egy vívósztárból hajléktalan? vagy ''Így lett a hajléktalan, mozgássérült lányból író, jógi és gyógyító''.
Minden történet emberi tragédiákat takar. És azt se vegyük félvállról, hogy szinte valamennyi állami gondozott hajléktalanként lép ki az életbe. És íme gy kis videó egy történettel, aminek a címe.''Tavaly még a Corvinuson tanított újságírást, ma már hajléktalan''
íme: https://www.youtube.com/watch?v=i-BZ_sCRyEg
Egyszóval bármelyik nap közöttük találhatjuk magunkat, elég egy földrengés, tűzeset, iszapkatasztrófa vagy bármi más. Valamennyien potenciálisan esélyesek vagyunk rá. Ha mélyebben beleásod magad, akkor félelmetes mélységekre lelsz.

Köszönet az együttgondolkodásért!
/ Miklós /

M.Laurens(szerző)2018. február 2. 17:08

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

M.Laurens(szerző)2018. február 2. 16:55

@Steel: @Doli-Erzsi: @hangyasi: Köszönet az olvasásért és a hozzászólásért.

J.Teca2018. február 2. 15:25

Engem az a gondolat foglalkoztat, hogyan jutnak emberek hajléktalanná?
Szívvel szeretettel gratulálok, hogy ilyen komoly gonddal foglalkozó!
J.Teca (Jeney Terézia)

hangyasi2018. február 2. 09:11

Az eldobott emberek.
Örök téma, engem pedig kifejezetten foglalkoztat.
Gratulálok a vershez!

Doli-Erzsi2018. február 2. 07:21

Tisztelettel nagy szívet hagyok a szívszorító versednél.
Erzsi

Steel2018. február 2. 06:01

Sokkal többet tettél. Az emberek nagy része sajnos észre sem veszi őket...épp, ahogy írtad. Szivszoritoan igaz, valósághű kor és sorsrajz.
Őszinte elismeréssel, szívvel gratulálok.

M.Laurens(szerző)2018. február 1. 21:52

-----------------------------------------------------------------------------
Kedves Olvasóim, Szerzőtársaim és Barátaim: @Olga75: @1-9-7-0: @stapi: @Trombone: @Metta: @uzelmanjanos956: @Bogsika: @pete57: @amalina: @41anna: @Zsuzsa0302: @molnarne: @Kicsikinga: @kokakoma: @WNOR: @SzaipIstvanne: @feri57: @gelnadi-gabor: @Perzsi.: @kmezo: @ArnyekEsFeny: @orok.szerelem55: @RudolfB: @lejkoolga: @donmaci: @barnaby: @Golo: @dobosigyorgy: @roseprincess: @Pflugerfefi: @keva526: @195705252012: @Elise: @merleg66: @Edeke: @meszaroslajos60: @kincseshaz: @m.falvay: @PiszarEva: @MeszZsolt: @ereri: @Meroni: @anci-ani: @SAROLTA55: @lenartanna: @Marimama: @remember: @Dram: @JohanAlexander: @Hati: @Gaborovics: @gypodor: @Zsuzsa0302: @KomaromiIstvan: @adamne: @Napsugar0607: @matema56: @nefelejcs: @hillailaszlo-ve: @oroszlan17: @church73: @Seelensplitter: @Sida: @BakosErika: @gabriella.kerek: @dreaming58: @111111: @LIne: @RudolfB: @jocker: @pbarbi: @Zsuzsa-Amriswil: @PELLEI: @Nichi-ya:
Köszönet minnyájatoknak az olvasásért és, hogy megosztottátok velem és másokkal a vers kapcsán felmerült gondolataitokat. KÖSZÖNÖM !!!
/ Miklós /
-----------------------------------------------------------------------------

Nichi-ya2018. február 1. 19:31

Szomorú, szívszorító sorok... Szívvel, szeretettel olvastam.

PELLEI2018. február 1. 19:01

Kín,
bukott
sorsokon.
Kuka-esély.
A remény? Csekély!

Csatlakozok gondolataidhoz, Laci.

Zsuzsa-Amriswil2018. február 1. 15:38

Tudod, az a baj, hogy pont azokhoz nem jut el az üzeneted, akik tehetnek arról, hogy a társadalomnak van ilyen rétege is...

De ha el is jutna, biztos vagyok abban, hogy nem érdekli őket.Tudomást sem vesznek róluk. Az ő világukon ez az óriási probléma kívül kerül. Ez nagyon elszomorít.

Azt viszont örömmel látom, hogy nem vagy egyedül a szociális érzékenységeddel.Sok jó ember van, hála az Istennek.

Tisztelettel és szívvel jártam soraidnál.

Fazekas Zsuzsa

pbarbi2018. február 1. 14:51

Ez a vers az a vers ami eszébe juttatja az embernek azt ami a szeme előtt van nap, mint nap. :)
Szomorú, megindító és sajnos igazságértéke sem megkérdőjelezhető.
Szívvel-szívből gratulálok,
Barbara.

jocker2018. február 1. 14:15

Érdekes, különleges, jó és tetszik.
A semminél többet tettél ez bizony igaz...
Elismeréssel, kalapemeléssel: vivát!
jocker/Kíber/Feri

RudolfB2018. február 1. 12:52

Remek remek! Gratulálok kedves Miklós! Rudi

LIne2018. február 1. 12:09

Megrázó életkép.

1111112018. február 1. 10:31

Valós, élethű képek(sajnos), megindítóan szépre írtad kedves Miklós, szívet hagyok szeretettel. Piroska

dreaming582018. február 1. 07:24

Szívszorító életkép...a legnagyobb baj az, hogy ez a rideg való.
Jól megírtad!
Szeretettel Éva

gabriella.kerek2018. február 1. 06:24

Jó hogy szót emelsz...a szó is felemel,-szemeket szíveket nyithat...szívvel olvastalak.

BakosErika2018. február 1. 05:51

Biztosan többet, drága Lélektársam.
Megrázó, valós kórképet láttatsz.
Szeretettel olvastalak.

Sida2018. február 1. 00:20

Megrázó vers, de nem csukhatjuk be a szemünket a a valóság előtt.
Gratulálok. Klára

Seelensplitter2018. február 1. 00:13

Kedves Miklósom!

Szomorú egy ilyen zseniális versben olvasni napjaink legnagyobb társadalmi problémáinak egyikéről. Szívbe markolóan fájdalmas.
Számomra ma ez a nap verse, mert tartalmilag és szerkezetileg is kimagasló alkotás.

Üdvözlettel: Seelensplitter

church732018. január 31. 23:07

Ez egy ilyen világ - sajnos!
Gratulálok soraidhoz: Zoli

oroszlan172018. január 31. 23:02

Őszinte szívvel voltam: Ica

hillailaszlo-ve2018. január 31. 22:57

''Valaha megbecsülten éltek,
Most lábuk-kezük megfagy.''
Szívfájdító, szomorú életkép!
Egyre többen vannak
akik önhibájukon kívül jutottak ide!
Remek versedben rájuk irányítottad a figyelmet!
Szeretettel szívvel gratulálok!
Laci

nefelejcs2018. január 31. 19:16

Kedves Miklós!
Szívfájdító a versed.
Sajnos elég sokan vannak ilyen nyomorúságos helyzetben.
Amikor Bp.-en járok, gyakran látom őket az aluljárókban, s mindig elgondolkodom azon, vajon miért kerültek ilyen helyzetbe. Ahány ember, annyi sors, annyi történet. Nyilván vannak olyanok, akik saját hibájukból kerültek ebbe a helyzetbe, de biztos vannak olyanok is, akik szerencsétlen események sorozata következtében jutottak oda. Bármi legyen is az ok,
valamilyen formában kellene segíteni nekik. Persze hallottam olyanról is, aki elutasította a segítséget.
Te legalább rájuk iránytottad a figyelmet. Köszönet érte.
Szeretettel: Anikó

matema562018. január 31. 18:30

Kedves Miklós!

Igen többet tettél: a valóság egy darabjával szembesültünk újra. Sajnos gyakorta látjuk, tapasztaljuk, de nem lehetünk közömbösek.Nem!
''Valami ''nagy-nagy tüzet kéne rakni'' - nyitott fül, nyitott szem és bizony nyitott szív.
Szívvel:
Margó

Napsugar06072018. január 31. 18:02

Bizony! Igazad van többet kellene tenni értük megfogni kezüket. Akkor talán nem látnánk útszéli éhezőket.

adamne2018. január 31. 16:24

Bizony, ez a szomorú, fájdalmas valóság!!!!!
Versedhez gratulálok kedves Miklós szívvel, nagy szeretettel:Manyi

KomaromiIstvan2018. január 31. 14:23

Gyönyörűen megfogalmaztad, ezt a fájó és érthetetlen jelenséget. Mélyen meghatott a látásmódod és az emberséged, már nem először....

Rika522018. január 31. 14:01

Kedves Miklós! Szomorú valóság ihlette versedet, ami nagyon meghatott. Szívvel gratulálok! Marika

Zsuzsa03022018. január 31. 12:09

Kedves Miklós! Nagy, komoly, mély sorsversed szívvel, elismeréssel olvastam, szeretettel gratulálok hozzá : Zsuzsa

Zsuzsa03022018. január 31. 12:08

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

gypodor2018. január 31. 11:34

Sajnos, az emberek zömének nyítva a szeme, de vagy a szája vagy a szíve van zárva. Fortélyos félelem (sic) igazgat most is embereket, a szavakat lejáratták, a verseket meg nem olvassák. Már szőnyeg sem kell, ami alá söprik, csak az asztalról le, előlük meg elsöpörnek mindent!
Szívvel
Gyuri

Gaborovics2018. január 31. 10:19

Minden szavad igaz. Gratulálok versedhez, ami talán felnyitja az emberek szemét.

Gabi

Hati2018. január 31. 10:05

Szomorú de igaz versedhez gratulálok! Bizony a szőnyeg alá söprés jelenség ott van. És van úgy, hogy az ember nem bír kapaszkodni a körülményekbe.
szivvel, Attila

JohanAlexander2018. január 31. 09:19

Kedves Miklós, őszinte szívvel gratulálok,
tenni akarást tükröző versedhez!

Dram2018. január 31. 07:47

Kedves Miklós!
Jól láttattad kilátástalanságukat, azt
a szakadékot amibe taszították őket,
és a megoldás... az várat magára.
Inkább sújtják Őket!
Szívet hagyok versedhez; András.

remember2018. január 31. 07:35

Mikor a szél elhord súlytalan lomokat
por lepi az utat eltakar nyomokat.
Mégis az élet ily torzzá alkotta
koldussorssal verte azt aki taposta :(


Szívvel barátsággal gratulálok Miklós.

Marimama2018. január 31. 06:50

Szomorú valóság.

lenartanna2018. január 30. 23:53

Fájdalmas, megható soraidnál szívet hagytam, kedves Miklós! A semminél sokkal többet tettél!

SAROLTA552018. január 30. 23:52

Megrázó emberi sorsok, fájdalmas igazságok.
''Elfordított arcok közt
Eldobottak járnak.
Senkinek sem kellenek,
Vakon botorkálnak.''
Remény nélkül élni, vakon botorkálni, céltalan élet.
Sajnálom kinek nem jut meleg szobában egy szépen megálmodott éjszaka.
Szívesen olvastam soraid, együttérző tisztelettel;
Sarolta

anci-ani2018. január 30. 23:06

Szomorú életképek, megrázó sorsok kedves Miklós, a mai kor egyik tragédiájával szembesít.
Sok verssel kell felhívni erre a problémára a figyelmet, mint ahogy most Te tetted remek alkotásoddal!
Már többen is megemlékeztünk róluk írásainkban, verseinkben...
Nagy szívvel, szeretettel gratulálok!
Anci

anci-ani2018. január 30. 23:04

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Meroni2018. január 30. 22:42

Nagyszerű, empatikus alkotás! Szeretettel és szívvel gratulálok kedves Miklós!
Roni

ereri2018. január 30. 22:14

''Elfordított arcok közt
Eldobottak járnak.
Senkinek sem kellenek,
Vakon botorkálnak.''

Te legalább valamit tettél kedves Miklós! A közöny mindent elural, pedig nem szőnyeg alá söpörhetően apró a probléma. Vagy ha igen, úgy nagy púppá nő - és botlás lesz a vége... Te legalább hangot adtál a véleményednek. Nem vagy döntéshozói vagy törvényalkotói helyzetben - értse szavaid - akinek értenie kellene. Elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom kifejező és tartalmas soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

MeszZsolt2018. január 30. 22:12

Nagyszerűen fogalmaztad meg jelen korunk egyik legnagyobb problémáját.
Ugyanakkor a kivetett emberek mellett ott tombol a munkaerőhiány. Vajon, hogy sikerül eldobni embereket akkor, amikor mind nincs elegendő munkaerő. Ez megérni egy másik verset. Gratulálok nagyszerű versedhez.

PiszarEva2018. január 30. 21:59

Sors! A legemberibb! Az értékek melyet valamikor teremtőek voltak. ... és az erre emlékezés! Szívvel olvastalak! Igaz, nehéz lett a lelkem versedtől, de megérte! Gratulálok Miklós! Egyszerre lettél a nyomor és tisztesség önkéntes ügyvédje.

m.falvay2018. január 30. 21:53

Igen többet tettél , de sajnos az együttérzésünket nem tudják a boltban kenyérre vagy parizerre beváltani .
Szívvel Miki

kincseshaz2018. január 30. 21:40

Sokat tettél!
Elismeréssel szívet hagyok. Ilona

meszaroslajos602018. január 30. 21:09

Kedves Miklós!
Sajnos mi többet nem igen tehetünk, ebből a kis nyugdíjból többre nem telik, együttérzéssel, szívvel olvastam, Lajos.

Edeke2018. január 30. 21:04

(bocs az elütésekért)

Edeke2018. január 30. 21:03

Mindenki a maga szerencséjének a kovács! Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa?
És mit lehet tenni? Adó 1 %a? Hmm...az nekik megy?
Nos jöttek hozzánk igazolvánnyal emberek pénzt kérni, egy súlyos beteg kislány műtétjére, ....utánanéztem, valóban semmi csalás nem volt benne, csak az visszatetszést váltott ki, hogy a pénznek, amit adtam 99%-az illető ''munkahelyének'' megy, (fizetés, stb stb) s a maradék a kislánynak. (lehet nem pontos, de az arány nagyon megdübbentő)
Sokszor, ha szerencsétlen sorsú embert látok, magam látom a helyébe...félek ettől. Az élet nem lányregény, soha nem szabad feladni. (s mi van, ha egy tragésia ér? Ugye?) Sokat tetteél, többet, mint a többiek, legalább elgondolkodtatod az olvasót. Aki aztán lefekszik az ágyába.........

merleg662018. január 30. 20:54

Kedves Miklós! Igen! Megtetted ami tőled telik. De hiszen nem is Neked kellene szegények sorsát rendbe rakni, mert vannak erre illetékesek, akiket viszont csak saját zsebeik mérete és töltöttsége érdekel. Remek a versed és nagy szívet hagyva gratulálok: Gábor

Elise2018. január 30. 20:50

Sajnos, nagyon igaz verset írtál! Nagy gond a hajléktalan élet (ez is és még sorolhatnám)! Az is sajnos, hogy akik tehetnének többet ellene, a fülük botját sem mozgatják. Pedig manapság nagyon könnyű ilyen sorsra jutni.
e és én, szóval mi sajnos csak ennyit tehetünk, plusz empátiával ahol tudunk segítünk!
Szívvel olvastalak!
Elise

1957052520122018. január 30. 20:46

Egyebek mellett az adóm 1%-át barátnőm lánya által vezetett hajléktalan szállónak adom. Ezt csak azért írtam le, mert sokan nem tudják, hogyan segíthetnének.
A szó, a figyelem feléjük irányítása is nagyon fontos.
Szívet hagyok versednél , Irén

keva5262018. január 30. 20:39

Igazán megható vers, drága Miklós...vakon botorkálni, semmit sem remélni...végtelenül szomorú dolog...
Szeretettel gratulálok,
nagy szívvel.
Éva

Pflugerfefi2018. január 30. 20:34

Kedves Miklós!
A társadalomkritikát erősnek érzem,
nagyszerű, emberi soraidban!
Már sokat tettél, hogy megírtad!
Remek! Gratulálok szívvel. Feri.

roseprincess2018. január 30. 20:33

Nagyon szép, igaz sorok szomorú sorsokról...
Szívvel olvastalak,
Alexa

dobosigyorgy2018. január 30. 20:28

Megható versedhez szívvel gratulálok.
Barátsággal:-Gyuri

Golo2018. január 30. 20:24

Kedves Miklűs, fájdalmas, elkeserítő sorsokról írsz, és kiutat nem találsz, mert ez az igazság.

Szívvel és szeretettel minden elismerése hagyom versednél: Radmila

barnaby2018. január 30. 20:13

Gratulálok remek versedhez szeretettel Miklós. Ez nekem is szívügyem, sok versem szól értük külömböző portálokon. Talán itt is van fenn...Üdvözöllek:b:)

donmaci2018. január 30. 20:06

Szomorú valóság! Szívvel Józsi

lejkoolga2018. január 30. 19:33

Meghatóan emberi, szép alkotás, kedves Miklós!
Azzal, hogy megírtad, tettél is értük!
Szeretettel hagyok szívet, elismeréssel: Olgi

RudolfB2018. január 30. 19:32

Remek sorok kedves Miklós! Örülök, hogy olvashattam.
Rudi

orok.szerelem552018. január 30. 19:26

Kedves Miklós!
Nagyon igaz, őszinte, lélekből fakadó, szomorú sorsversednél szívvel átérzéssel időztem.
Szívből elismeréssel gratulálok!
Margit

ArnyekEsFeny2018. január 30. 19:16

Súlyos témát választottál...

''Sötétségben matatnak
Abban, mit más meghagy.
Valaha megbecsülten éltek,
Most lábuk-kezük megfagy.''

... pedig a sors kereke forgandó - nagy köszönet érte, hogy megírtad!

Árnyék és Fény

Törölt tag2018. január 30. 19:14

Törölt hozzászólás.

Perzsi.2018. január 30. 18:59

Mérhetetlenül szomorú a vers témája.

Van egy észrevételem.
''Hajléktalan létük
''

Nem csak a hajléktalanok eldobott emberek, és nem csak ők esznek kukából. Erre ékes példa a sok városban kihelyezett ételdoboz, és az, amit az ablakomból látok. Sok magányosan élő idős vagy kevésbé idős ember is ''eldobott''. Ám ez a versed lényegén nem változtat.

Szívvel köszönöm meg az élményt!

Erzsi

gelnadi-gabor2018. január 30. 18:53

Nyomasztó a kép, de igaz. És az is igaz, hogy lelkiismereted megnyugtatásánál egyebet el nem érhetsz felszólalásoddal. A társadalmunk torz! Az ország egyharmadát már felemelni sem lehet - eldobták őket. Generációk vesztek, vesznek el értelmetlen hatalmi marakodással, torz ideák uralkodóvá tételével. Üdvözlettel Gélnádi Gábor.

feri572018. január 30. 18:47

Nagyon szép vers a hajléktalanokról
Számomra ez a nap verse.
Szívvel gratulálok.
Feri

SzaipIstvanne2018. január 30. 18:46

Kedves Miklos, szivvel olvastam, az eldobott emberek neveben is. Szomoru, remek sorok. Sajnos!!! az eletbol vett kepek. Maria

WNOR2018. január 30. 18:37

Nagyszerű vers a sorsról, sorstalanságról, sajnos létező fogalom!
Szívvel olvastalak kedves Miklós!
Tisztelettel: Norbi :)

kokakoma2018. január 30. 18:36

Tiszteletem, szívem veled. Üdv. János

M.Laurens(szerző)2018. január 30. 18:34

-------------------------------------------------
@41anna: Kedves Anna! Tisztelet a szókimondásodért, de ez a vers azokért szól, akik alól kihúzták a talajt:
''Valaha megbecsülten éltek, / Most lábuk-kezük megfagy.''
Majd lejjebb:
''Nem kell már az öreg tanár, / Sem az esztergált faláb, / Pék is csak nagy-ritkán, / Ha alkalmi munkát talál.''
Én azokért emelek szót akik méltánytalanul áldozatok, és nem azokért akik tevőlegesen járultak hozzá sját sorsukhoz. Bár az is megérne pár szót, hogy az emberi humánum azt diktálná, hogy az eltévelyedettek mellé is oda álljunk, és azoknak akik önmaguknak okozták, is van családjuk... De, ez már túlmutat ezen a versen.
-------------------------------------------------

Kicsikinga2018. január 30. 18:28

Kiváló versednek, szívszorítóan szomorú tartalma, napi szinten látható!

molnarne2018. január 30. 18:13

Megható soraidat szeretettel szívvel olvastam gratulálok:ICA

Zsuzsa03022018. január 30. 18:09

Kedves Miklós! Megható, fájdalmas, szép szomorú versed szívvel, elismeréssel olvastam, szeretettel gratulálok hozzá : Zsuzsa

41anna2018. január 30. 18:01

Lehet hogy most megköveznek,amit írok: apám is utolsó hónapjiban hajélktalan volt,minden pénzét rendes családunkban ,fut el itta,anyukámat verte,minket kínzott,végül anyukámat megöl...!
Vannak hajléktalan emberek,''Tisztelet a kivételnek''
Mindenki a maga hibájából kerül oda,DE MONDOM TISZTELET ÉS SEGÍTSÉG ANNAK KIT A HÁZÁBÓL KISGYERMEKKEL KI DOBTAK,és még sorolhatnám...
Igaz versed,int arra felismerni azt ki erre érdemes és tesz érte!!!
Szép,és igaz!
Melinda (és most várom a köveket)

amalina2018. január 30. 18:01

Szomorú versednél szívet hagyok:
éva

pete572018. január 30. 17:55

Kedves Miklós!
Mondanám hogy tettél, mert ''sok kicsi sokra megy'', de ez ebben a formában most nem igaz, sajnos. A világban sokszor csak szemlélődők vagyunk.
Fájdalmas valóságkép...
Elismeréssel és szívvel gratulálok megindító soraidhoz!
Margit

Bogsika2018. január 30. 17:54

Szomorúan szép vers :Tünde

uzelmanjanos9562018. január 30. 17:43

Megható fájdalmas sorsversed, remek korkép mai embertelen világunkról. Baráti szívvel:János

Metta2018. január 30. 17:35

''Nem kell már az öreg tanár,
Sem az esztergált faláb,
Pék is csak nagy-ritkán,
Ha alkalmi munkát talál.''
Nagyon igaz ,őszinte versedhez szívvel gratulálok!
Margit

Trombone2018. január 30. 17:32

De még mennyivel többet tettél... ez mindig is kormány/ hatalmon lévők feladata kellene, hogy legyen (vagyis hogy ne legyen)... és sokminden más is. Szívből gratulálok.
Megérintett.

stapi2018. január 30. 17:31

Szomorú, - és szégyen e hazára. Gratulálok megemlékezésedhez.

1-9-7-02018. január 30. 17:28

Drága Miklós SOKAT TETTÉL mint költő ezt teheted észre veszed és felhívod a figyelmet rájuk Csodálatos szép alkotásodhoz szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok és értük imát mondok nekem is a szívem hasad meg értük Anikó

Olga752018. január 30. 17:22

Ez sajnos a rideg valóság! :-(
Szomorú szívvel osztozom kétségbeeséseden!
Olgi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom