Szerző
Volentér Krisztián

Volentér Krisztián

Életkor: 19 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 290 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. február 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

m.falvay1 láthatatlan tagunk

Volentér Krisztián

Kisvárosi éj

Az udvarom learatná
A fény utolsó partjait.
Mintha borostyán takarná,
Teraszom már elandalít.

Tücsökzenekar prelűdjét
Dúdolja a Nap pereme.
Vekengi élete zűrét,
Azon tűnődik, menjen-e.

Menni kell, mert est portyázik,
Nem lehet, hogy prédát ejt.
Elfut, a horizont ázik,
Tocsog át a feledés tükrén.
Ég a kozmoszi nedv utána.

Már a sötét zaj ural,
S tavamba belefal,
De még
Lyukat fúr a szomszéd
A csönd talapzatán.

Kapunk előtti fényözön
Égi és földi
Lámpák között,
Halandóként jobb fényt lövi,
Molyok horpadnak hullámain,
Mert sugara is börtöni.
E fény szövi életük útját
Reggelig, míg csak bírják.

Egy macska hesszel az úton,
Mindene ázott, csak szeme
Hullajt össze szemrebbenést. -
Körforgalom repül körül,
Bogárfény tör rést.

Vonatszó.

Krómfestéket fúj egy árnyalak,
Dohos vagonok hadd ázzanak,
Megnehezítve
Az est nyomát.

Megcsap a kocsma szaga, korán
Vezetik a porcelánbuszt;
A Happy Hour-t törlik szaporán,
Marék önárnyék int szervuszt. -
Nevet a kocsmáros rajtuk,
Roncsaikból egy üzlet sarcol,
Mert még mély víz fedi bajuk,
Bennük két sötét ördög harcol.

Pocsolyán sem rezzenhetek,
Tükörképem mégis retteg,
Mert árnyékom hátba szúrna,
Három az egyben instant hullna,
Mert itt állok én meg,
Egy pontos mellszobor rólam,
Plusz egy vetített vásznon kontraszt.

A tér egy lyukas esernyőként
Hinti meg cseppel a koldust.
Kukái borítanak rá jusst,
Keserű kenyeret kap főként.

Penész lepisszeg, mert az a
Kormányplakátnyi hazugság
Víztől rohadó terasza.
Ha már lehetünk egy egész,
Hisz este van; ki szembenéz
A sötéttel magán kívül
Mindenkit megláthat.

Nedvesen üres forgatagod
Szemetet hordva sóhajt nagyot,
Óh, éj!
Zilált tempóban szótlan szólalsz,
És mégis mennyi mindent sugallsz,
Óh, mély éj!
Üres, és mégis teli éj,
Zabolázz meg, velem élj,
Mint a derű látomása,
Kísérj minden állomásra,
Ha kisiklanék utam közben,
Rád gondolok a tűzfüggönyben,
Óh, éj, ne égj!

Az éj komoly, az éj nehéz.
Alszom hát én is a Nappal.
Ne ülje meg gyomrunkat penész.
Ne zavarjon, hogy mindjárt hajnal.

Verspályázatra: József Attila Külvárosi éj átirata

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


GamingForce(szerző)2018. április 12. 12:37

@Callypso: Második lettem :))

GamingForce(szerző)2018. február 15. 20:55

@Callypso: Köszönöm és mindenképpen írok a pályázattal kapcsolatban! :)

Callypso2018. február 15. 06:50

Ha ennyi idősen ilyen nagyszabású alkotást írsz, milyeneket fogsz még később?! Örömmel látogattam hozzád és nagyszerű költeményedhez szeretettel gratulálok, kedves Krisztián! Legyen ragyogó, ihletben gazdag napod! (Majd írd meg, hogy mi lett a verspályázattal! ) (:

m.falvay2018. február 2. 21:10

Jól sikerült átirat
Szívvel Miki

donmaci2018. február 2. 20:54

Remek alkotásodhoz szívvel gratulálok: Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom