Emelkedés
ráfonódtak ujjaim
a semmit se tevésre
szorítom
markolom
leülök magam mellé
kicsit beszélgetni
elengedem intelmeim
az idő könnyű múlatására
hogy vagy?
kérdem én
földkerekén jártál-e ma?
barátaid vártak-e a kocsmában?
szépen sorjában
megszámolom
válaszom
nem.
voltak itt elegen
akit látni kívántam
egyetlen kivétel
elégedett vagyok
van így néha
lesz is még ha...
kibeszélem magam
magamból
másból nem lehet
olyan nagy csak
az Isten.
aki angyalokkal hál
számolatlan osztja
a paradicsomot.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kamikaze(szerző)2018. február 5. 17:37
Tisztelt Gyula!
Megtisztelt nyers hozzászólásával...még ha nem is állt szándékában:)
AkarkiGyula2018. február 5. 05:12
Olyan, nagy vigasz azért nincs benne.
Mondjuk remény se. Kétségtelenül ötletes vers.
ü