Szerző
Vers

A verset eddig 144 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. február 6.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

BORDAN_ROZA1955, feri57, 1 láthatatlan tagunk

Marczi Mátyás Mathias

Fények a hóban

Égető vággyal fénylik a hideg
Emésztő erővel gyorsul az ideg
Taposott hóban lágyan tükrözőn
Tavasz a télre ráfordul üldözőn

Megfürdik csendje mint fények a hóban
Odébb áll s enyhül mint sok rossz a jóban
Kincseit féltve olvad egy jégvirág
S fogyó szirmait hinti örömlőn reád

Meleg nyár váltja a zimankós telet
Közöttük szellőn mosolyg langyos kikelet
Miként a csillagok sziporkán lüktetve
Szeretet álmait szívünkbe ültetve

Minden időben hisz minden oly csodás
Lüktető létünkben egy újabb állomás
Feledni annyi mint ébredni hóban
Töretlenül hinni az örök valóban

Budapest, 2018. január 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


nebula2022. február 10. 20:13

Nagyon ott van!!!
Szilárd

feri572018. február 6. 16:15

Szép természetvers Mátyás.
Mind a tíz versed olvastam és remekül írsz.
Kedvencnek jelöllek és a figyelőmbe követlek tovább.
Szeretettel várlak én is
Szívvel, Tisztelettel,,,,Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom