Szerző

Takács Antónia

Életkor: 17 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 219 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. február 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Takács Antónia

Elment...

Elment örökre.
Az élet könyörtelen.
Kire nagyapaként néztem,
Vele együtt meghalt egy részem.

Minden oly gyorsan történt,
Mint ahogy a nappalt felváltja az éj.
Már nem kiabálja, hogy: "Arankám",
Már nem nézi unokáit az udvar alján.

Míg én magammal törődtem,
Szeretteimről megfeledkeztem.
Hibáztam, most már beletörődtem,
Nem volt a nagyapám, de én úgy éreztem.

Nem tudtam elköszönni,
S mindent, mit tett, megköszönni.
A csillagok vigyázzanak rá,
Sokat fogunk gondolni őrá.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


20020804(szerző)2020. január 23. 18:39

@szombati: Köszönöm szépen! Viszont kívánok minden jót!
Tisztelettel: Antónia

szombati2019. december 31. 13:36

Versed megérint nagyon.
Együttérző szívvel olvastalak.
Szeretettel hagyom szívem jelét.
Boldog Új évet kívánok neked és szeretteidnek!
Üdvözlettel.
Tisztelettel.

Tibi

SdG20022018. június 14. 19:27

Gyönyörű verseid vannak...
Nem gondoltam volna rólad hogy ilyen szépeket írsz...
Gratulálok minden versedhez...

20020804(szerző)2018. május 31. 18:59

@lanyigeza: Nagyon Szépen Köszönöm! :)
Szeretettel: Antónia

lanyigeza2018. május 21. 08:20

Kedves Antónia!
Remek versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel: Géza

20020804(szerző)2018. február 16. 17:45

@kicsikincsem: Köszönöm :)

kicsikincsem2018. február 14. 14:09

Csendes szívvel...

20020804(szerző)2018. február 14. 13:26

@ereri:
@Metta:
@donmaci:
@Golo:
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a kedves szavait. Nagyon sok Szeretettel és Tisztelettel: Antónia

Golo2018. február 14. 09:16

Nagyon szomorú a versed, kedves Antónia! Szívvel olvastam: Radmila

donmaci2018. február 13. 20:54

Szomorú versedet szívvel olvastam: Józsi

Metta2018. február 13. 19:26

''Nem tudtam elköszönni,
S mindent, mit tett, megköszönni.
A csillagok vigyázzanak rá,
Sokat fogunk gondolni őrá.''
Átéreztem soraidat!
Szomorúan szép versednél szívet hagyok szeretettel:Margit

ereri2018. február 13. 17:56

''A csillagok vigyázzanak rá,
Sokat fogunk gondolni őrá.''

Sajnos sok mulasztásunk derül ki kedves szerettünk távozása után - és annyi mindent másként tennénk, mondanánk, de sajnos késő... Nagyon szépen ideidézted ezt az érzést kedves Antónia! Nagy, együttérző szívem hagyom kifejező és tartalmas soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

20020804(szerző)2018. február 13. 17:22

@feri57: Nagyon szépen köszönöm.
Tisztelettel: Antónia

feri572018. február 13. 11:24

Nagyon szép, meghatóan szomorú vers Antónia
Szívvel, szeretettel, elismeréssel olvastalak

Tisztelettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom