Távolba néző szemek
Kósza pillantás az élet,
távolba néző szemek...
Gyötrelmes szavak, vad képek,
fázó, remegő kezek...
Oly nehéz bármit most szólni,
messzire illant remény...
Feladtad, nem tudtál várni,
könnyes szembe fúlt a fény.
Millió pislák kis gyertya,
érted gyúlt, rólad regél,
kiszáradt, nem ír a penna,
gyűrött a búcsúlevél...
Egy pillantás csak az élet,
távolba néző szemek,
nem bírtad, tán nem ezt kérted,
Angyalok fogják kezed...
2018. február 10., J. I. R emlékére
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
giziszalay2018. november 7. 23:22
Néha nehéz mit mondani, mert nem elég.
Szeretettel olvastam szép versedet.
Gizi
Törölt tag2018. február 24. 18:13
Törölt hozzászólás.
purzsasattila(szerző)2018. február 20. 20:32
Még mindig nehéz felfogni...
Nyugodj békében, Jagi!
Az angyalok fogják a kezed...
irenfi2018. február 18. 18:45
Megható búcsú versed szívvel olvastam❤ /Irén
Szomorú hogy ez történt Istvánnal.😢
SzaipIstvanne2018. február 18. 17:27
Fajdalmasan szep bucsuversed szivvel olvastam. ''Oly nehez barmit is szolni,''Maria
pete572018. február 18. 16:50
Fájdalmasan szép emlékezés.... Mégis ez lett a vége :(
Szomorú szívvel olvastam:
Margit
Kicsikinga2018. február 18. 16:07
Nagyon szép vers!
Jó, hogy újra itt vagy!
anci-ani2018. február 18. 15:37
Meghatóan szép szomorú búcsúversedhez, kedves Attila szívet küldök együttérző szeretettel:
Anci
Kempi2018. február 18. 15:21
Szívvel olvastam soraidat Attila.
Kempi
feri572018. február 18. 15:20
Megható szomorú versed
Szívvel olvastam
Feri
donmaci2018. február 18. 15:13
Megható szomorú versedet szívvel olvastam: Józsi