Szerző
Ferenczi Krisztina

Ferenczi Krisztina

Életkor: 36 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 479 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. május 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Ferenczi Krisztina

Játék

Miért titkolnám, tagadnám:
álmaim gyöngyeit te fűzted lánccá,
sápadt holnapomba szültelek,
csendjeimbe veled süllyedek.

A te szemeddel nézek az út elébe,
szelíd bárányfelhőn láblógatva ülve:
melletted - huncut szivárványban,
visszhangzó, régi, üres házban,

csilingelő hangú gyerekek: te meg én,
ne kapj el, elfutok; ne markolj belém,
s majd ha estére nagyon elfáradunk,
összebújva alhatunk, vár a közös ágyunk...

S ha két szó közt a csend megrekedt,
szemed lesütve magadban kérdezed,
hogy miért nem mered megfogni a kezem?
S játszhatnánk halált! Ketten, szerelmesen...

2009. május 28. S.P.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


krisztike24(szerző)2009. június 2. 08:05

Kedves Somogyi :)
Kedveled a verseimet, mégis számíthatok tőled mindig néhány negatív szóra.. :) Igen, ismerem Kosztolányi versét. Véleményem szerint a versek 99%-át össze lehet vetni egy klasszikus költő egy-egy már régen megírt versével. Magam is érzékeltem a hasonlóságot. éppen miután megírtam a verset, eszembe jutottak Kosztolányi szavai. No de mi ezzel a baj? Talán szó szerint egyezik? Azt én sem tartom illőnek. És mint ahogy írtad: más stílus, más hangulat.

krisztike24(szerző)2009. június 2. 08:01

Köszönöm kedves Marianna!

mezeimarianna2009. június 1. 03:40

Jó vers,tetszett!!!

Somogyianziksz2009. május 31. 18:15

Tudod, hogy kedvelem (enyhe szó) a verseidet.
Most mégis tiltakozóan emelem fel hangomat, mint azt már megtettem ezeken a hasábokon Nagy László versének ''alkalmazása'' kapcsán, s az Óda parafrázisával is. Elismerve, hogy ez alapvetően más stílus, hangulat, nem vitatva versed értékeit, mégis megengedhetetlennek tartom egy klasszikus nagyszerű gondolatának átemelését bármelyikünk versébe. Számomra ez a határ átléphetetlen, s amennyiben ez részemről megtörténne, csak tudatlanságomban tenném. JL
Szokásomhoz híven, álljon itt, a halhatatlan vers és szerzője kiengesztelésére, a költészet oltárára tett írott áldozatként Kosztolányi verse:

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom