Bábel
Befejezetlen, csonkán mered az égre a bábeli kőrengeteg,
Melyet maroknyi nemzet majd negyven évig verejtékezve épített.
Elme ködéből rémlik az emlék: bábeli tornyot égre emelő,
Régvolt hatalom fitogtatása, emberbüszkeség, lázadó erő.
A kövek zúzva hevernek széjjel, emberek állják döbbenten körül.
Egymás beszédét régen nem értik, arcukon riadt félelem ül.
Széthullott téglák közt őgyelegve kaparják az emlékeket elő,
Melyeket lassan mohával fed be hömpölygő hullám: végtelen idő.
1996. március 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572018. február 26. 15:11
Szép vers
Szívvel olvastam
Feri