Szerző
Vers

A verset eddig 117 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. február 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Zólyomi Gabriella

Bábel

Befejezetlen, csonkán mered az égre a bábeli kőrengeteg,
Melyet maroknyi nemzet majd negyven évig verejtékezve épített.

Elme ködéből rémlik az emlék: bábeli tornyot égre emelő,
Régvolt hatalom fitogtatása, emberbüszkeség, lázadó erő.

A kövek zúzva hevernek széjjel, emberek állják döbbenten körül.
Egymás beszédét régen nem értik, arcukon riadt félelem ül.

Széthullott téglák közt őgyelegve kaparják az emlékeket elő,
Melyeket lassan mohával fed be hömpölygő hullám: végtelen idő.

1996. március 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572018. február 26. 15:11

Szép vers
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom