Tán Ferenc Gergő

Arany Dzsin

Nem is olyan régen horgászni voltam,
Ott, a Tisza jobbján, ahol szoktam.
Minden a dolgok rendjén történt,
Mikor megláttam egy óriási örvényt.

A vízből kikukucskált egy furcsa lény,
Karcsú sellőt láttam, oly tünemény.
Megdörzsöltem szemem, tényleg valódi-e?
Sajnos, csak a képzeletemnek kellett átélnie...

Mint kiderült, ismét becsapott a látásom,
De egy apró kis halat jelzett a lámpásom.
Az erős damil megfeszülni látszott,
Mint az ítélőszék előtt a vádlott.

Örültem a fogásnak, első volt a napon,
Gondoltam, ebből lesz nagy haszon.
Vártam, hogy meglássam a csomagot,
Végre teljesíthetem a nehéz parancsot.

A parthoz kell hozni közelebb a halat,
Időközben jó nagy problémám akadt.
Ez az állat más, mint a többi társa,
Sokkal kisebb, mint többi vetélytársa.

Nincsenek pikkelyek áramvonalas testén,
Aranycsíkok húzódtak élesen, ferdén.
Most már látom, egy csúnya aranyhal,
Kinőtt rajta három gyenge aranyhaj.

Mikor azt hittem, megvan a zsákmány,
Kibontakozott egy cseles ármány.
Kiugrott a hal a kéklő vízből,
És a következőket mondta szívből.

"Teljesítem három kívánságod, ha életben hagysz."

Felcsillant a szemem. Kívánhatok hármat?
A szabadon engedésed még igencsak várhat.
Kérlek téged, adj még egy kis időt!
"Remek, egy kívánságod máris kilőtt."

Megijedtem, egy álommal kevesebb.
A másik kettő legyen sokkal nemesebb!
Felkiáltottam, hogy ez olyan nehéz,
Mire a második esély is elenyész.

Nagyot nevetett mérgező kínomon,
Elképzelte, hogyan táncol síromon.
Összeszedtem magam, és kívántam egyet.
Mire a hal: "Hűha, inkább egyél meg!"