T Tamás Ferenc

Csak egy könnycsepp

Csak egy könnycsepp gördült le az arcán,
És már éreztem, hogy megcsókolhatnám.
Csak egy apró mosoly volt az ajkán,
Tán egy forró italra meghívhatnám.
Csak egy lágy hullám volt barna haján,
Én már éreztem, hogy megsimogathatnám.
Csak egy apró lépést tenne felém,
Így ezt az érzést nem szégyellhetném.

De ő állt ott megközelíthetetlenül,
Én meg bámultam leplezetlenül.
Akartam közeledni megállíthatatlanul,
A kezét megfogni oly` ártatlanul.
Két karomba zárni széttéphetetlenül,
Vele együtt lenni végeérhetetlenül.
Ajkát ajkammal csókolni rendíthetetlenül,
Örömet és boldogságot adni önzetlenül.

Köztünk alig volt öt-hat lépés,
De túl sok volt ez az eltérés!
Ő az utca túloldalán valakit várt,
Én meg kerestem, ki az, akire várt.
Óh, ha tudnám, hogy ki volt ez a lény,
Akkor tovább is tartana ez a költemény.
Így ő marad tisztán a lelkemben,
Hogy újra látom, bízom a véletlenben!