Az utolsó dal
Végtelen szeretet, mit adtam néked,
eső koppanásában is hallom hangodat,
nyújtózik a köd, s nyújtanám kezemet,
de csak lázálmomban érzem karodat.
Mikor tavasszal nyílnak a virágok,
illatuk a te édes, hűs leheleted,
ha nem jő égi áldás, locsolom szakadatlan,
végtelen szeretettel óvom, ahogy tégedet.
Lépteid, akár a bárányfelhők az égen,
nap mint nap kacérkodnak velem,
szaladnak, majd visszatérnek hozzám
égi tünemények s az én képzeletem.
Nem csitul a fájdalom, örökül hagytad,
Tudod, Uram, rég süketnéma lettem,
nem kell a hang, nem kell becéző szó,
mert kitől vágynám, rég eltemettem.
Többé már nem dalol a csalogány nekem,
végtelen kánaán a pokol tüzes bugyra,
nincs bennem már tűz, halkul a dobbanás,
veled együtt indulnék a hosszú útra.
Kiben már kapaszkodni többé nem lehet,
az élet mihaszna kolonc a nyakamon,
titkok többé nem övezhetik életem,
a hegedű húrja elpattant, ez volt az utolsó
dalom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lanyigeza2018. május 26. 19:21
Kedves Andrea!
Szomorú az életből is kiábrándult ihletésű versed nagyszerű, szívvel gratulálok hozzá.
Szeretettel: Géza
viola612018. március 26. 07:23
Szomorúan szép versedet szívvel olvastam.
Ferencem2018. március 14. 17:21
Nagy kár lenne, ha valóban ez lenne az utolsó dalod. Én nagyon sajnálnám. Figyelőmmel és szívesen olvastam. Feri.
adamne2018. március 2. 16:30
Megható, nagyon szép vers. Gratulálok drága Andrea
szívvel, nagy szeretettel:Manyi
1111112018. március 2. 13:19
''Lépteid, akár a bárányfelhők az égen,
nap mint nap kacérkodnak velem,
szaladnak, majd visszatérnek hozzám
égi tünemények s az én képzeletem.
Nem csitul a fájdalom, örökül hagytad,
Tudod, Uram, rég süketnéma lettem,
nem kell a hang, nem kell becéző szó,
mert kitől vágynám, rég eltemettem.''
Szomorún-szép szeretetvers, szívet hagyok. Piroska
Andrea61(szerző)2018. március 2. 08:04
Köszönöm szépen!
m.agnes2018. március 2. 07:32
Vesztesek vagyunk, nagyon sokszor vesztesek.
Gratulálok szép versedhez, Ágnes
Dram2018. március 1. 21:41
Meghatóan szép sorsvers, szomorú
reménytelenséggel zárva...
Hiszem azt, hogy az élet néha kegyetlen,
elvesz, magára hagy, de egy idő után kárpótol
bennünket, még akkor is, ha tiltakozunk ellene...
Szívet hagyva olvastalak; András.
gypodor2018. március 1. 21:34
Tetszik. Szívvel gratulálok.
Gyuri
Pesterzsebet2018. március 1. 20:58
Gratulálok nagyon szép, megható versedhez.
1-9-7-02018. március 1. 17:43
Megható szép versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó
Shanti72018. március 1. 15:55
De szép! Szeretettel, szívvel gratulálok. Shanti
Andrea61(szerző)2018. március 1. 15:46
Kedves @feri57, @anci-ani, @Eddi, @JohanAlexander köszönöm szépen, kedvesek vagytok!
JohanAlexander2018. március 1. 14:55
Kedves Andrea, nagyszerű versedhez,
szívet hagyok!
Eddi2018. március 1. 13:57
Kedves Andrea! Könnyfakasztó alkotás, mely szíven érintett. Csodálatos versedhez szívvel szeretettel gratulálok Eddi.
anci-ani2018. március 1. 13:37
Drága Andreám szépséges megható versed könnyeket csalt szemebe! Nagyon megérintett szépséges versed!
Szívet küldök szeretettel:
Anci
feri572018. március 1. 12:52
Végtelen szeretet, mit adtam néked,
eső koppanásában is hallom hangodat,
nyújtózik a köd, s nyújtanám kezemet,
de csak lázálmomban érzem karodat.
Mikor tavasszal nyílnak a virágok,
illatuk a te édes, hűs leheleted,
Nagyon szép vers Andrea
Szívvel olvastam,
Feri