Korsós Fanni

Altató

"Ne altass még, Apa!
Még ébren vagyok, látod?
Ragyog még a déli nap,
S az ágyba én nem vágyok!"

De Atyám szelíden betakar
Aranyból szőtt, meleg takaróval,
És a meleg napfénydunyha átölel,
De az ellenkezés nem múlik el.

Lábam kalimpál, kezem égnek mered:
"Úgysem alszom! Minden hiába!
A takaró ellenem semmit sem tehet,
Hisz még nem vágyom az ágyba!"

De Atyám nem szól semmit,
Csak szellőkezével simít,
Amitől lassan megnyugodva
Mormolok félig álmodva:

"Nem alszom el! Látod,
Még most is ellenállok!"
De Atyám, mint a madarak, lágy trillába kezd,
És az álom beborít, ölében alszik a gyermek.