Szakítás
Szerelmemhez
A szakítás fáj,
nem az elmúlás.
A szakítás
maga a szomorúság.
Ez a világ,
már nem az a világ.
Rémisztő homály,
ami a szívemet üti át.
Sohasem kelhetek át
a boldogság
határtalan folyamán.
Könnyek hada száll,
és megtölti a végtelen óceánt.
Sohasem lesz az enyém már,
amit talán
a Sors nekem szánt.
A szívem nem visz tovább,
csak ott áll,
ahol csakis a messzeség vár.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
vartian2018. március 3. 20:12
Ne aggódj! Ha nem lesz a tied, akkor a sors nem Neked szánta!
Fel a fejjel, papírra a tollal, és hajrá!
szíwel
chris
feri572018. március 3. 17:33
Fájdalmas, szép alkotásod szívbemarkoló Anita
Szívvel elismeréssel gratulálok.
Feri
Schmidt_Aladar2018. március 3. 17:19
Igen ez a következő lépcső, a további írás. Egyre jobbak a versek, szaggatott ritmusuk, mégis egy kisebb megnyugvást mutat. A messzeség a végtelen ezt szemlélteti. Gratulálok és további ''kiírást'' kívánok, bár az élet sokszor bebizonyította, hogy sohase mond azt, hogy soha...
szeretettel:
János
Kempi2018. március 3. 15:59
Kedves Anita!
Szívvel gratulálok a versedhez.
János