Szerző
Török Levente

Török Levente

Életkor: 27 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1242 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. június 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Török Levente

Pesti Éden

Kínos ez a pesti csönd,
A fák kies ormain csüngök,
Minden kép emlék, minden szó egy új ígéret,
E bájos, süket városnál nincs ledérebb.

Csöndben elrejtett zugokban, a fény molyol,
S a féktelen rengeteg kacag,
Zötykölődik a kérges, pille áradat,
E zord erdőben, minden gyönyör őshonos.

Apró, rezgő, érző pesti fák,
S bölcsen ömlő budai érzetár,
Képeskönyvben is a legédesb, leghantibb mese,
Ártatlanul vásott valóság s mégis csak képzelet.

Halkan csitít e magaslati káosz,
Lábam egy tompa völgyben lépdel,
Átitat és felvértez, a ledéren izzó emlékhalom,
Édes szitkok kéklő mezsgyéje e város.

Álompilléreimbe kapaszkodom mélyen,
A gerlicék halk nesszel lengenek,
Bús kürtőknek fürge füstje röppen föl,
S a felhők lomha robajjal elülnek.

Táncra perdül, balgán megannyi csöpp levél,
Fondorlatos fanyalgás, fürkésző feketeség,
Minden érző kép, csak múló tünemény,
Ahány év, annyi Óceánba nyúló Ér.

Szirmait hullatja a békés kaláka,
Ajkain fonódik a mélabús nefelejcs,
Ez lenne az égi Kánaán? A fölszentelt humusz?
Erő és becsület, ez jutott nekünk, Urunk?

Bolondok tábora látogat,
S tovatűnik minden szivárvány,
A lélek kosara még ezernyi csodát tartogat,
Mint apró szerelembuborék az élet vánkosán.

Ringat a messzeség piciny hintaja,
S a mélybe hull egy-két éhes árny,
Kertek alatt érkezik a szende, szeplős tavasz,
Romjaiból éled újjá szerelmem, e büszke táj.

Ülök egymagamban, ajkak s izmok hevülnek,
Buján üvölt a rét, mint hideg kaszárnya,
A virágok könnybe lábadva merülnek el
egy lassan szendergő mában.

Ahány év annyi újraszült lélek,
S kába hangon zengő titkos seregélyhad,
Egy-egy utcában vándorlok, búsan serényen.
Pest, tiéd vagyok éltemben és holtamban.

A fullasztó, mérges ragyogás lehulló könnye leszek,
Szőke szirma a tavasznak s a rügynek,
Mint árván múló csöndes vadállat,
Leszek kölköd, világok büszke karátja.

Tán nem vagyok csak egy ébredő kor kicsiny virága,
Liliomfi avagy megtört lelkű vargánya,
E kor szült bár a jelszó: "we don’t need another hero"
Egy romló világ, éledő árkain lettem Néró s Rómeó.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kristofeliza2009. július 10. 17:49

Somogyianziksz2009. június 5. 16:19

Nagyszerű vers, majd megyek megnézni a többit is. JL

mezeimarianna2009. június 3. 04:31

Hű eddig nem így láttam Pestet,de most már így fogom!!!Remek verset írtál!!!Gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom