Szerző

Rubin Olivér

Életkor: 42 év
Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 133 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. március 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Rubin Olivér

Napút

Kanyargós utamon közeledek én,
Hegy csúcsán előttem izzik a fény.
Táltos lovam repít tűzön-vízen át,
Együtt legyőztünk minden akadályt.
Dobomnak hangja szívritmusra ver,
Elolvad a világ, míg a Napba szállok fel.
Égnek kapujában egy sárkány áll elém,
Majd utamra enged, hogy belépjek Én.
Fény özöne árad, s a szemem megvakul,
Mellkasom felizzik, a szívem lángra gyúl.

Kerestem a mélyben és az égben fent,
Messze útra vitt, de mindig vezetett.
Sokáig kutattam, ki is vagyok én?
De végre megéreztem, honnan jön a fény.

Ősöknek útja nem az én utam,
De ami felé mentek, arra vitt lovam.
Más korban élünk, de egy irány, mi hív,
Más testben lélegzünk, de magyar a szív.
E tudást és az erőt magamban hordozom.
A szeretetnek nyelvén azt továbbadom.
Családfánk gyökere föld mélyébe megy,
De ahonnan a mag ered, az égi üzenet.
Áldás jön onnan, mi szívemben lángol,
Magamba nézek, s meglátom bárhol.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


donmaci2018. március 10. 19:45

Remek versedet szívvel olvastam: Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom