Pergel Kálmán

a szerelmes vers

lennék én szőr a lábadon
vörös zsír a füledben
fekete pihe a lábujjaid között

lennék sörte a hajadban
aki egy hónapja költözött
oda

lennék én a gumiszoba
ahová zártak
lennék a hely
ahol nem találnak

lennék csipa a szemedben
fogaid közt maradék
szájad szélén morzsa

lennék én a nóta is
amit csak te dalolsz
lennék én az út pora
bármerre barangolsz

lennék én fejedben
némi zagyva gondolat
vagy zsebkendő
amibe kifújod orrodat

aztán még lennék
a mosatlan tányérod
törött porcelánod
a poros polcon

lennék a dolog
amin nem vagy még túl
lennék a megmentő
aki belefúl...

lennék a perc
ami veled múlik
alávaló gondolat

lennék a hazugság
ami takarja
minden bántó gondodat

végül...
lennék...
az emlékkönyv...
amibe...
írsz...

akkor...
is...
ha...
nevetsz...
akkor...
is...
ha...
sírsz...