A Rém visszatérése
Idegenül éber éjszakák
Magukba zárnak,
Telefonban néma hazugság
Hiszed, nem árthat,
De én érzem belül azt a súlyt,
Mit csended rak rám,
S hirtelen jelenné lesz a múlt,
Ez az én Karmám.
Addig szorítottad a kezem
Még nem találtál
Egy másik kezet, hogy elvigyen,
És elsétáltál,
Itt hagytál a világ peremén,
Szárnyaim nélkül,
S újra rám talált a szörnyű Rém,
A Közöny végül...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!