Szerző
Vers

A verset eddig 286 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. március 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (17)

Megczirogatott Lány

Történelem

Nem sorolok fel évszámokat, helyszíneket,
Nem tudom sorban az ezredév-eseményeket.
A történelem nekem az a kínkeserves múlt,
Melyről anyáink sem szólnak fájdalmatlanul.

Idős embert kérdezel, nem mond évszámokat,
Nem sorol helyszínt, személyt, egyszerű adatokat.
Lehajtott fejjel beszél vérrel áztatott puskatusról,
Mellyel szerettét verték agyon, s az porba hullott.

A történelem nem csillogó fényű vicces paródia.
Nem örök boldogságban úszó múltharmónia.
Nem adat, nem helyszín, s nem évszámok sora.
Miért vetik hát olykor így feketén fehér papírra?

A történelem számomra egy fájó sikoly,
Mely női torokból hallatszik a láger foglyaitól.
Szürke köd, mely égetett hamvak testéből fakad.
Vészben elhunyt, vagy bujdosó gyermek égi dala.

Zakatoló vonatok sötét, dohos vagonjainak szaga,
Melyben nők, férfiak, gyermekek fulladtak valaha,
Kisírt szemű anyák, s özvegyek éji jajveszékelése,
Mikor megtudták: veszteség nélkül nem születik béke.

Mi hát a történelem? Megtanulható évszám?
S ha tanulható, mondd, miért az újabb, s újabb kínár?
A történelem a múlt, mely az emberben benne él,
Melytől nem tud szabadulni, miért lehajtja bús fejét.

S minden ember történelme más. Mind különböző.
Mindenkiben benne él egy rejtett múltidő.
Nagyanyám szemében még ott az az ódon háború,
Melyet megélt, megharcolt, mely számára a múlt.

Az én szememben nem évszám a múlt, a történelem.
Az én szememben mindez csak puszta érzelem.
S az én múltam milyen? Majd senki sem tudja.
Én nem vettem részt egyszer sem népi háborúban.

Csak magammal harcolok olykor, vívok ezernyi csatát,
Ellenségem a lelkem, az agyam, s az ősi női vágy.
Az évszám sem fontos, az adat, a helyszín sem.
S mégis ez lett a megtanulhatatlan történelmem.

Nem fekszem tábor gáztól bűzös, halottszagú padlóján.
Nem bújok földbe ásott búvóhelyre heteken át.
Nem érzem a puskatus csapását vérző arcomon.
S mégis oly sebzett, oly haldokló szerelmes vagyok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Szinci2018. május 8. 06:35

Megint itt jártam, kár , hogy több szivecskét nem tudok adni már :-(

lelkesmiklos2018. május 4. 20:31

A történelem valóban tele van borzalmas eseményekkel, ezekből tanulni lehetne, de megdöbbentő, hogy mennyire nem tanulnak az emberek. Ám az is igaz, hogy a történelmi korokon keresztül erkölcsileg kissé, technikailag viszont igen jelentősen fejlődik az emberiség. Valójában a béke is mindig valamilyen mértékig háború a történelemben.

szombati2018. április 28. 05:49

Elismerésem ezen alkotásod nagyon igaz és jól írsz.
Hát igen az idős ember ,ki mesél és puskacső meredt rá akkor mikor házukba ment Orosz és más...így mondja a háborúban.
Főleg, hogy a történelmet olykor máshogy tanítják ahogy múlnak évek és ''rendszerek'' na mindegy.
Nagy szívvel!
Szeretettel!

Tibi

megczirogatott(szerző)2018. április 8. 21:10

@SzaipIstvanne: Megbántani? Ugyan miért? Köszönöm, hogy benéztél hozzám!

megczirogatott(szerző)2018. április 8. 21:09

@ereri: Aranyos vagy, hogy ''szót fogadtál''. Köszönöm szavaid.

SzaipIstvanne2018. április 8. 21:06

Kedves Megczirogatott lany, utolso versednel felfigyeltem irasaidra. Remenykedek, nem bantalak meg. Nagyon jol irsz. Remek versedhez egy szivet teszek. Maria

ereri2018. április 8. 20:21

''Zakatoló vonatok sötét, dohos vagonjainak szaga,
Melyben nők, férfiak, gyermekek fulladtak valaha,
Kisírt szemű anyák, s özvegyek éji jajveszékelése,
Mikor megtudták: veszteség nélkül nem születik béke.''

Na jó, szót fogadtam és elolvastam a kedvenced is, látom, benne szíved-lelked. Szép és kifejező a zárógondolat is - igazi női írás - elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.

megczirogatott(szerző)2018. április 8. 20:05

@Szinci: Sajnos a nevem még titok marad, az érzés még él, de talán majd egyszer, ha úgy fordul a szerencsecsillagom... Köszönöm a soraid.

megczirogatott(szerző)2018. április 8. 20:04

@maxika: Ez kedves!

maxika2018. április 2. 20:50

Téged érdemes olvasni!
Albert

1111112018. március 28. 20:59

''...minden ember történelme más. Mind különböző.
Mindenkiben benne él egy rejtett múltidő.''
Nagyszerűen megírt gondolatok, remek üzenttel bíró alkotás, szívet hagyok szeretettel. Piroska

kodrane2018. március 21. 01:00

Már a tegnap is történelem, csak néha már arra sem pontosan emlékszünk, amit eddig leírtak történelem gyanánt annak fele sem igaz! A vers viszont nagyon jó, a téma is remek! Szívvel jártam itt!

Szinci2018. március 20. 06:35

Megható vers kedves megczirógatott lány! Az, aki ilyen remek verset tud írni, nem szabad a nevét eltitkolni, mint Te. Sajnos szüleink sok rosszat éltek át. Én ugyan feljegyzek általában mindent évszám szerint, mert fontosnak tartom az emlékezést, legyen az rossz vagy jó.
Az utolsó sorodhoz egy kis életerőt szeretnék adni. A szerelembe nem kell belehalni, mert majd jön egy másik, csak elébe kell menni, és tenni érte. Látod, itt micsoda szerelmes verseket írogatnak, az ember majd elolvad tőle:-), és csak mosolygunk rajta. Pedig az is mind elmúlik majd. Gratulálok szeretettel nagyon jó versedhez. szinci

HanyeczKaroly2018. március 18. 12:23

Igazad van, nem a mikor a lényeg, nem a pontos időpont, hanem hogy bele tudjuk képzelni magunkat a valamikori emberek helyzetébe. Igen, ez a lényeg, az évszám csak segít minket eligazodni az időben. Milyen lehetett piramist építeni? Milyen lehetett átélni vad népek támadását? Milyen lehetett először hallani Jézus boldogmondásait? Milyen a félelem? Milyen a remény?
Igazad van: az érzelem a fontos. A szívdobbanás, az agyon átfutó képek. Az az erő, ahogy erről írsz lenyűgöző. Nincs ebben semmi túlzás. De nem kell haldoklónak lenned, mert van valódi remény, minden rossz ellenére. A negatív tapasztalt ne fojtsa el lelkedben a hit parazsát!
Szívvel, szeretettel olvastam katartikus, nagyívű versedet: Karcsi

anci-ani2018. március 16. 10:09

Megható igaz vers!
A történelmi csaták emlékezetesek, mert hoztak szabadságot is és könnyes éveket...
Igazad van, szerelemmel is sokszor csatát vív az ember...
Gratulálok szép versedhez szívvel:
Anci

megczirogatott(szerző)2018. március 14. 11:59

Köszönöm szépen az elismerő szavakat. Meghatóak. :)

feri572018. március 14. 08:07

Hatalmas erejű nagyon szép alkotás. A háború, a Holokauszt-t népirtások
az emberben ezek a szomorú történelmi események ott maradnak.
Az ilyen verseket iskolákban tanítani kéne.
Kordokumentumnak is megfelel.
Mától kedvencnek jelöllek és a figyelőmbe követlek tovább.
Nagy szeretettel várlak én is.
Szívvel, baráti szeretettel, elismeréssel, tisztelettel
Feri

gypodor2018. március 14. 06:32

ERŐS VERS! TETSZIK-szívvel
Gyuri

Demonboy202018. március 13. 23:28

Szívvel és szeretettel gratulálok a nagyszerű versedhez :)

goalking2018. március 13. 22:39

Kivaló vers. Nekem tetszett.

41anna2018. március 13. 22:07

Gyönyörű szép vers!
Szívet hagyok érte!
Szeretettel,Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom