Szerző

Kőhegyi Antal

Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 592 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. március 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Kőhegyi Antal

Keserű november

Emlékszem, szokatlanul szép nap volt.
Tihany, a parton sétáltunk ketten.
Halk voltál, csendes szótlan, lehangolt.
Te már tudtad, szíved halkan retten.

Szíved retten halkan, csak csendesen.
Mélázva léptünk, kezem kezeden.
A koradélutáni nap ragyogó
fénye szép, szelíd, fáradt arcodon.

Szemed élénk, ragyog kékessége,
lelked, lényed kedves ékessége.
Nem bántott a világ érdessége,
megóvott szívednek békessége.

Csikordul a kavics léptünk alatt,
csikordul most a szó, a gondolat,
csikordul megtört édes világunk,
megáll, félek, utolsót csikordul.

Csikordul, rázkódik egy utolsót,
fehér s vérvörös virág hull alá.
Szirmuk takarja most a koporsót,
s a göröngy zokogva zúdul reá.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mote(szerző)2018. április 11. 21:15

@SzaipIstvanne: Köszönöm.

SzaipIstvanne2018. április 7. 15:06

Szomoru szivet hagytam: M.

mote(szerző)2018. április 1. 10:43

@montor: Köszönöm.

montor2018. március 29. 10:13

Együttérzéssel, szívvel:
Eszter

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom