Horváth Mária

Ki a ravasz

Tavasz, tavasz, ne légy ravasz,
úgy szeretlek, mint a nyarat.
Tavasz, tavasz, miért játszol,
hagyd a telet, hadd rohanjon.

Volt ideje bőven esni,
most már késő bármit tenni.
Karácsonykor kellett volna
fehér ruhát felölteni.

Itt az időd, el kell menni,
nincs értelme erőlködni.
Tavasztündér megérkezett,
búcsúzz el, mert el kell menned.

A télnek vége, nincs tovább,
a tavasztündér táncot jár.
Az alvók mind felébrednek,
itt az idő, örüljetek.

Kendőbe kötöttelek, tél,
szorosra, hogy ki ne szökjél.
Kikötlek majd ősznek végén,
addig kérlek, aludj békén.

Nap is egyre feljebb kúszik,
a levegő felmelegszik.
Tavasz dalát fújja a szél,
napsugárban fürdik a lét.

Fák kibontják rügyeiket,
itt az idő, ez már tavasz.
Élvezzük az illatukat,
a rügyekből virág fakad.

Illat kábít, repül széllel,
madaraknak énekével.
Az utcák benépesültek,
vándorok is megérkeztek.

Megjöttek a kelepgólyák,
füstifecskék fészkük rakják.
Ők is érzik tavasz ízét,
kóstolgatják napnak fényét.

Tavasz minden apró cseppje
fényt varázsol a szívembe.
Többre én már nem is vágyom,
illatoznak szép virágok.

A nap fényét szórja le ránk,
tavasztündér már táncot jár.
Minden egyes megújulás
életet ád, új napra vár.