Szerző
Vers

A verset eddig 456 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. június 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lánczky Sándor

Angyalok városa

Arcomat nem csak eső mossa
a krómszív többé nem dobban.
a krómszárnyak többé nem suhognak.
Nincs senki más ki felpolírozna.

Nem tudja de a szívem fogja
nincsenek rácsok, nemes a fogda
az ajtó nincs bezárva, bármikor szabadulhat.
Nincs senki más ki a lakótársa volna.

Ha a nap nem kel fel soha, itt állok és várok
színes akarok lenni, de szürkén csillogok, sírok
sírok, mosolyogni lenne kedvem.
Nincs senki más, ki vezethetne engem.

Lángok között végzem, ez rég meg volt írva
míg ezen tűnődtem szárnysuhogást hallottam
megtaláltál te földre szállt angyal.
Nincs itt más, ez az angyalok városa.

Kézen fogtál szárnyaltunk, mutattad az utat
nem hívhatnak többé bukott angyalnak
itt lebegek veled a semmi közepén.
Nincs senki más, ki a szárnyunk szegné.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Somogyianziksz2009. június 10. 19:28

Ez mindenesetre, érdekes vers, és az utolsó két szóban egyik sem kérdéses. JL

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom